Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

218 — b) Hatáskör. A törvényhatóság rendes közgyűlése jogosítva van nemcsak a tényleg üresedésben levő tiszti állásoknak, hanem az ezen tiszti állások betöltése alkalmával esetleg fokozatos előléptetéssel megüresedett állások egyidejű betöltésére is. A m. kii', belügyminiszter 1891. évi 37,781. sz. határozata: F. évi május hó 2-án és 3-ik napján lefolyt rendes közgyűlésen megtartott tisztviselő választások ellen gróf K. István és társai törvényhatósági bizottsági tagok által beadott félebbezés folytán, a választási eljárást megvizsgálván, a felebbezésben foglalt kérelem elutasítása mellett, az összes választásokat továbbra is érvényben tartandónak találtam. Nem fogadhattam ugyanis el a felebbezésben nyilvánuló azon felfogást, hogy az 1886. évi XXI. t.-cz. 87. §-ának azon rendelkezése folytán, mely szerint «az időközben megürült állások csak a következő rendes közgyűlésen töltetnek be», a lefolyt tavaszi közgyűlésen csak az üresedésben volt alispáni, főpénztárnoki és k—i főszolgabírói állások lettek volna betölthetők, az ezen állásoknak a tisztviselők sorából betöltése folytán megürült egyéb tisztviselői állások választás utján való végleges betöltése azonban a következő rendes közgyűlésekre lett volna halasztandó. Mert az 1886. évi XXI. t.-cz. 87. §-ának egyetlen czélzata az, hogy a törvényhatósági tisztikarnak az előálló hézagok folytán szükségessé váló kiegészítése a rendes közgyűléseknek, a rendkívüliek kizárásával, tartassék fenn. A rendes közgyűlések ugyanis az önkormányzati tevékenység súlypontját képezik, ezeken nyernek elintézést az önkormányzat legfontosabb, alapvető kérdései, főleg pedig azon időszakonkint rendszeresen felmerülő feladatok, melyek az önkormányzati életfolyamat integráns alkotó elemeit képezik; továbbá az a körülmény, hogy a rendes közgyűlések ideje szabályrendeletileg előre megállapítva, évről-évre változatlanul adva van, a legteljesebb mértékben biztosítja azt, hogy az önkormányzati működésben közvetlenül résztvevő bizottsági tagok jogaik és kötelességeik mily módon és irányban való gyakorlására kellőleg elkészülhessenek és a lehető legnagyobb nyilvánosság érvényesülhessen. Szemben ezzel, a rendkívüli közgyűlések az önkormányzati életben sem azzal a döntő fontossággal — mint a rendes közgyűlések — nem birnak, sem az előkészülés oly teljességét, a minő ezeknél adva van, nem biztosítják. A kérdéses törvényszakasznak, azon kivül, hogy az által a tisztviselő választás fontos jogának gyakorlása a rendes közgyűléseknek tartatik fenn, egyéb tartalmat tulajdonítani nem lehet. Legkevésbé állhat meg a szószerint való magyarázás azon módja, hogy azon tisztviselői állások, melyek annak folytán, hogy az üresedésben lévő állások a tisztikar kebeléből töltessenek be, csupán a rendes közgyűlés alatt kerülhettek üresedésbe, ugyanazon rendes közgyűlésben betölthetők ne volnának, még akkor sem, ha ezen állásoknak is folytatólagos választás utján való betöltése a közgyűlés tárgysorozatába szabályszerűen felvétetett. Ilyen eljárás egyenesen ellenkeznék a jó közigazgatás érdekeivel. Törvényhatóságainkban ugyanis a megüresedő magasabb tiszti állások tapasztalatszerüleg az alsóbb tisztviselők sorából, mintegy előléptetésszerüleg szoktak betöltetni. Előállana tehát az, hogy — főleg oly vármegyékben, mint H., hol évenkint csak két rendes közgyűlés tartatik — egy-két magasabb tiszti állás megüresedése után évekig tartana, sőt esetleg egyáltalában el sem volna érhető a tisztikar végleges teljes kiegészítése. Egyébiránt ezen felfogással a positiv törvényi rendelkezés hiányában kifejtett törvényes gyakorlat már leszámolt.