Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 170 — alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. A Curia a kir. tábla Ítéletét következő indokolással hagyta helyben: A fenforgó esetre az 1866. évi XXII. t.-cz.-nek a másodbiróság által idézett 114. §. alkalmazást nem nyerhet, minthogy e perben nem valamely a község és annak tagjai közt fenforgó magánjogi kérdésről, vagy a jegyzői járandóságnak közigazgatási útra tartozó behajtásáról van szó; mindamellett helyben kellett hagyni a másodbiróságnak végzését, mert a fennebb idézett törvény 63. §. értelmében a községi jegyző a községi elöljáróság egyik tagja; mint ilyen pedig ha hivataláról lemond is, mig a feleiősség alul felmentve nincs (103. §.), az illető községe ellen hátralékos illetménye megfizetését birói uton nem érvényesítheti, — felperes pedig azt, hogy a hivatali felelősség alól felmentetett volna, nemcsak hogy nem igazolta, de a felebbviteh beadványhoz csatolt alispáni határozatból épen az ellenkező, vagyis az tűnik ki, hogy felperes ellenében a folyamatban levő fegyelmi eljárás s vagyoni felelősség nyilván fentartva van. A közigazgatási hatóság által saját hatáskörében elrendelt zárlat alól való feloldás kérdése a kir. biróság hatáskörébe nem tartozik. A m. kir. Curia 1887. évi 16,535 sz. határozata: A bodrogközi járás szolgabirósága Zemplénvármegye árvaszékének zárlatot elrendelő végzése alapján több ingóságot zár alá vett. A lefoglalt ingóságok zár alóli feloldása iránt a királyhelmeczr kir. járásbíróság előtt több érdekelt tulajdoni keresettel lépett fel. A biróság illetékessége megállapításával érdemleges határozatot hozott. További felebbezés folytán a budapesti kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítéletet a megelőzött eljárással együtt megsemmisítette és a keresetet mellékleteivel felperesnek visszaadatni rendelte; mert az 1881. évi LX. t.-cz. 92. §-a értelmében tulajdonigénykereset csupán végrehajtatok irányában támaszthatók. Tekintettel tehát arra, hogy perbevont alperesek ily végrehajtatok minőségével nem bírnak, de Zemplénmegye árvaszékének 2. sz. a. elrendelt zárlata is oly intézkedés, melyet az árvaszék a kérdésben forgó hagyatéki vagyonnak biztosítása czéljából törvény szerint tenni nemcsak jogosított, hanem adott körülmények közt köteles is, melyekben tehát a végrehajtási törvény által szabályozott tulajdoni igénykeresetnek ezen okból sem lehet helye: ezen okoknál fogva, stb. A m. kir. Curia fenti szám alatt a budapesti kir. Ítélőtábla végzését helybenhagyta; mert felperesnek igénykeresete arra irányul, hogy a gyámi hatóság által saját hatáskörében elrendelt zárlat alól a lefoglalt tárgyak feloldassanak és felperesnek kiadassanak, az ily zárlat feloldásának kérdése azonban polgári biróság alá nem tartozik. Azon körülmény, hogy valamely folyam szabályozásánál az más irányba vezettetik és ennek folytán a volt parttulajdonosok a halászatot, az usztatást és a fürdést előbbi módon nem gyakorolhatják, nem állapitja meg a kisajátitást szenvedőknek azon jogát, hogy ez okból külön kártalanitást követelhessenek, annyival kevésbé, mert ilyen igények elbirálása első sorban a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A m. kir. Curia 1889. évi 5284. sz. határozata : A Rába-szabályozó társulat Csécsény község határában a szabályozás folytán szükséges területeket kisajátította, A kisajátított terület tulajdonosai a megállapított kárpótlással megelégedve nem voltak és a társulat ellen a