Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 8 — jelentéssel küldöm vissza, hogy folyamodó kérelme, eltekintve attól, hogy eredeti magyar honossága sincsen kellőleg igazolva, az 1879. évi L. t.-cz. 39. §-a alapján azért nem teljesithető, mert folyamodó a h—i cs. kir. járás kapitánysága elbocsátási okiratában, mint osztrák állampolgári jogot szerzett egyén van feltüntetve; ugyanazon t.-cz. 40. §-a alapján pedig azért nem, mert a magyar korona országainak területére való visszatérése, illetve itteni állandó megtelepedése kimutatva nincs. Ezen kellék igazolásán kivül folyamodónak, hogy visszahonositás iránti kérelme kedvező értelemben elintézhető legyen, eredeti magyar állampolgárságát is hitelt érdemlőleg be kell igazolnia. A magyar indigenák szintén magyar állampolgárok. Ha azonban az indigena a magyar állampolgárságot bármi okból, jelesen távollét által elveszti, visszhonositás esetén, mely nem a réginek visszaállítása, hanem uj állampolgári jog, a főrendi tagságra való jogot még el nem nyeri s ezt csak ugy szerezheti meg, ha a visszhonositás után részére az örökös főrendiházi tagsági jog újra adományoztatnék. A m. királyi igazságügyminiszternek 1889. évi 34,320. szám alatt a m. királyi belügyminiszterhez intézett átirata: A magyar főrendiház tagja csak az lehet, a ki egyúttal magyar honos is, mert az 1885. évi VII. t.-czikk 10. §-ának d) pontjában világosan kimondatik, hogy a jogalapra való tekintet nélkül a főrendiház tagja elveszti a tagságot, ha az állampolgárságot elveszíti. A magyar honosság elvesztése pedig akkor következik be, ha főrendiházi tagoknak, tehát az indigenáknak is honosságára kivétel nélkül alkalmazandó 1879. évi L. t.-czikk 20 §-ában felsorolt esetek valamelyike e törvény további szakaszaiban meghatározott módon bekövetkezik. Minthogy X. herczeg állandóan az ország területén kivül lakik, figyelembe veendő, vájjon az emiitett törvény 31. §-ában részletesen meghatározott távollét által még nem veszitette-e a magyar honosságot. Az előbb fennállott jog szerint távollét által a magyar honosság nem veszett el. Azért az említett törvényczikk 48. §-ának utolsó bekezdésében világosan kimondja, hogy a 31. §-ban megállapított tiz évi távollét ezen törvény hatályba léptének napjától számítandó. Nincs azonban még teljes tiz éve annak, hogy ezen törvény hatályban van és azért mai napig egy magyar állampolgár sem veszítette el honosságát távollét miatt. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről alkotott törvényczikk ugyanis az országgyűlés mindkét házában 1879. évi deczember hó 24-én hirdettetett ki, ennélfogva tekintettel arra, hogy e törvény záradékában nincs megjelölve külön életbeléptetési határnap, az akkor e részben érvényben volt 1870. évi XIII. t.-czikk 1. §-a szerint, ezen törvény 1880. évi január 8-án lépett hatályba és igy jövő 1890. évi január 8-án lesz az emiitett 10 év betöltve. Ezen nap után mindazok elvesztik magyar állampolgárságukat, a kik ezen tiz évi időköz alatt állandóan külföldön tartózkodtak, ha csak az említett törvény 31. §-ában megjelölt módozatok mellett magyar állampolgárságukat fenn nem tartották. Ezen időig senkire sem mondható ki, hogy magyar honosságát távollét által elveszítette. E részben nem tesz különbséget, ha valaki született magyar vagy indigena család tagja, s ennélfogva mindazon főúri családok tagjai is, a kik az országból 10 éven át távol voltak, akkor fogják a magyar honosságot és ezzel a főrendi örökös tagságra való jogot is elveszíteni. A kifejtettekből az következik, hogy X. herczeg ez ideig a magyar honosságot távollét miatt el nem veszítette s miután nem tartom