Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 9 — valószinünek, hogy a nevezett honosságát más módon, például elbocsátás vagy az 1879. évi L. t.-czikk 30. §-án alapuló hatósági határozat folytán elveszítette volna, a mennyiben az állampolgárság elveszítésének ilyen "más esete fenn nem forog, herczeg X. ez idő szerint magyar honosnak tekintendő. Szükségesnek tartom még kiemelni, hogy ámbár oly személy, ki magyar állampolgár volt és állampolgári jogát elvesztette, visszhonositás által könnyebb feltételek alatt újra magyar állampolgári jogot nyerhet, de ezen újonnan nyert állampolgárság nem restitutio in integrum, hanem egy uj állampolgári jog. Ennélfogva a visszhonositás egyebek közt nem adja meg az illetőnek azon főrendi tagságra való jogot sem, a melyet előbb a honossággal együtt veszített. Ezen jogot újra csak ugy szerezhetné meg, ha az állampolgárság újra megszerzése után részére az örökös főrendiházi tagsági jog a törvényben meghatározott módon újra adományoztatnék. Oly esetekben, midőn honosítási okiratot nyert és külföldön tartózkodó egyén, a magyar állampolgári esküt akár Bécsben az ő felsége személye körüli m. kir. minisztériumnál, akár pedig külföldön valamely osztrák-magyar követség vagy ügynökségnél kéri letenni, az e kérelem feletti határozat a m. kir. belügyminisztert illeti. Belügyminiszternek 1886. évi 38,884. sz. határozata : W. Leopoldina állampolgári esküjének letétele tárgyában kelt jelentés folytán figyelmeztetem (a polgármestert), hogy oly esetekben, midőn honosítási okiratot nyert és külföldön tartózkodó egyén a magyar állampolgári esküt akár Bécsben az ő felsége személye körüli m. kir. minisztériumnál, akár pedig külföldön valamely osztrák-magyar követség vagy ügynökségnél téri letenni, az e kérelem feletti határozat csakis a belügyminisztériumot illeti. Felhivom tehát, hogy a fentebbieket a jövőben szem előtt tartva, előfordulandó hasonló esetekben az ügyet ide mindenkor előzetes határozat végett terjeszsze fél. A honositás nem azon törvényhatóság jegyzékébe vezetendő be, a hol a honosított egyén lakik, hanem azon törvényhatóságéba, melynek területén községi illetőséget nyert. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 23,967. sz. határozata: Minthogy a honosítási jegyzékeknek az 1879. évi L. t.-cz. 45. §-ának I. pontja értelmében a községi illetőség szempontjából való vezetése helyesen csak ugy eszközölhető, ha valamely törvényhatóság honositási jegyzékébe mindazon esetek felvétetnek, a melyekkel a törvényhatóság területén fekvő községekben való illetőségi jog mellett engedélyeztetett a honositás, tekintet nélkül arra, vájjon az illető egyén más törvényhatóságban lakik s honositási ügye is ez utóbbi által lett-e tárgyalva? felhivom (az alispánt), hogy H. János, B. vármegyei J. községben illetőségi jogot nyert egyénnek a mult évi rendeletemmel engedélyezett honosítását a törvényhatóság 1888. évi honositási jegyzékébe pótlólag vezettesse be. egyúttal arról is értesítem, hogy ezen honosításnak a B. vármegyei honositási jegyzékből való törlése végett nevezett vármegye alispánját utasítottam.