Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 152 — vezetését: ennélfogva tekintettel az 1877. évi XX. t.-cz. 303. §-ára, ezen törvényczikk hatályba lépte után még akkor is a bíróság volt hivatva a törvényczikk hatályba léptekor folyamatban levő hagyatéki ügy ellátására, ha oly okok forogtak volna is fenn, a melyek különben rendszerint a gyámhatóság: illetőségét vonnák imaguk után. Ha tehát a gyámhatóságnak ezen szoros összefüggésben álló hagyatéki ügyek tárgyalására törvényes hatásköre nem volt, ugy hiányzik minden törvényes alap, melyen az utóörökösök részére a gondnok rendelés a gyámhatóság hatásköréhez utasittassék. De különben is a jelen hagyatéki ügyekben az örökösödési eljárás átadási végzéssel és telekkönyvi bekeblezéssel már befejeztetett, és az örökösödési eljárás keretén kivül tartatik szükségesnek az utóörökösök képviseletére a gondnok kirendelése és ily végleges jellegű gondnok kirendelést eszközölt is a ráczkevei kir. járásbíróság, midőn a hagyatéki eljárás befejezése után L. Mór személyében gondnokot rendelt ki (816/884. sz.) következőleg az 1877. évi XX. t.-cz. föntidézett világos és határozott rendelkezéseivel (1877. évi XX. t.-cz. 30. §. c) pontja és a 31. §. második bekezdése és a 31. §. utolsó bekezdése) szemben azon körülmény, hogy az ideiglenes gondnokot az 1878. évben az árvaszék rendelte ki, annak megállapításánál, hogy a törvény szerint a bíróság vagy az árvaszék hatásköréhez tartozik-e, az utóörökösök képviseletére szükséges gondnok kirendelés cselekménye figyelembe vehető érvet nem képezhet. Mindezeknél fogva a jelen esetben a gondnok kirendelés kérdésefölötti határozathozatal birói útra volt utasítandó. Ha a «halálesetfelvételi» jegyzőkönyv örökhagyónak törvényes örököseit ismeretlenekül jelzi is, de örökhagyó alakilag kifogástalan Végrendeletben intézkedett hagyatékáról: sem az árvaszék, sem pedig a biróság az örökösödési tárgyalást hivatalból megindítani nem köteles. A m. kir. minisztertanács 1887. évi május 10-én hozott határozata: Az igazságügy miniszter előterjesztette a néhai W. Mária hagyatéki ügyében a pozsonyi kir. törvényszék és a Pozsony város árvaszéke között támadt hatásköri összeütközési esetet. A minisztertanács kimondotta: hogy a jelen hagyatéki ügy oly esetet nem képez, melyben az árvaszék vagy a biróság az örökösödési tárgyalást hivatalból lenne köteles megindítani, mert: örökhagyónak Pozsonyban 1879. ápril hó 4-én kelt végrendelete illetve Pozsonyban 1880. évi november hó 4-én kelt fiók végrendelete szerint, egyedüli örökösül özvegy K. Gyuláné van megjelölve, és igy föltéve, hogy a «halálesetfelvétel» 8. pontjában említett törvényes örökösök valóban ismeretlen tartózkodásuak volnának is, mi a jelzett adatokból épen nem következik, ezek érdekében gyámhatósági illetve gondnokhatósági beavatkozásra, tekintettel arra, hogy az örökösödés által az alakilag teljesen kifogás nélküli végrendelet szerint érdekelve nincsenek, szükség nem forog fenn, és mivel az 1877 : évi XX. t.-cz. 233. §-ának I. és 2. pontjában felsorolt egyéb esetek sem forognak fenn, az árvaszék hatásköréhez ezen örökösödési ügynek tárgyalása utasítható nem volt. De nem lehetett ezen ügyben az örökösödési eljárásra a biróság hatáskörét sem megállapítani, mert olyan eset sem forog fenn, mely az 1868. évi LIV. t.-cz. 560. §. és az 1877. évi XX. t.-cz. 233. §-ának 3. pontja illetve 257. §-ánál togva a hagyatéki bíróságnak hivatalból való beavatkozását szükségessé tenné.