Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 151 melyben a leltár szerint egyéb ingó és ingatlan vagyontárgyakon kivül a barátmajori italmérési jog felerésze is szerepelt, Yasvmegye árvaszéke a tárgyalást az 1877. évi XX. t.-cz. 243. §-a alapján keresztülvitette, a kőszegi Mr. járásbíróság mint hagyatéki biróság pedig a leltározott hagyatékot 1390. évi 1891. sz. végzésével az érdekelteknek az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-ának második és harmadik bekezdéséhez képest átadta. Az átadó végzés meghozatala után kiderült, hogy a barátmajori italmérési jog, illetőleg az azt helyettesitő kártalanítási kötvények és készpénz nem felerészben, hanem egészben illetik néhai L. Antal hagyatékát. Ezen utólagosan kiderített hagyatéki vagyonrész beszavatolására Vasvármegye árvaszéke a kőszegi kir. járásbíróságot, az utóbbi viszont az árvaszéket tartja illetékesnek. Minthogy oly esetekben, a midőn az örökség tárgyát ingatlanok vagy telekkönyvileg bejegyzett jogok is képezik, az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-a értelmében ugy az ingatlanoknak vagy a telekkönyvileg bejegyzett jogoknak, mint az ingóságoknak átadása a biróság hatáskörébe van utalva s minthogy e részben nem tehet különbséget az, hogy csak a hagyaték tárgyalása és az átadó végzés meghozatala után tünt ki, miszerint a hagj-atékhoz előbb kiderítve nem volt ingóságok is tartoznak: ennélfogva ezen hagyatéki ügyben ÍIZ utólagosan kiderített hagyatéki vagyonrész átadására vonatkozó eljárást a biróság hatáskörébe kellett utalni. Az 1877. évi XX. t.-cz. hatályba lépte előtt már folyamatban volt hagyatéki ügyben az utóörökös részére később szükségessé vált gondnok kirendelés joga, nem az árvaszék, hanem az akkor hatályban volt törvény alapján illetékességet nyert kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1886. évi decz. 15-én hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztette a néhai E. G. Sámuel és hasonnevű fia, továbbá E. G. Sámuelné B. Etelka hagyatéki ügyeiben a budapesti kir. Ítélőtábla és a Pest-Pilis-Solt-Kiskunvmegye árvaszéke között felmerült hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: a jelen ügyben a további eljárás birói útra tartozik, mert az 1877. évi XX. t.-cz. 31. §-ának második bekezdése határozottan rendeli, hogy a gondnokrendelés csak akkor tartozik a gyámhatóság hatáskörékez, ha a gondnok kirendelése oly hagyatéki tárgyalás alkalmából válik szükségessé, melyre a gyámhatóság illetékes, minden mán esetben a végrendeleti utóörökösök részére a gondnok rendelés birói hatáskörhöz tartozik (1877. évi XX. t.-cz. 30. §. c) pontja és a 31. §. második bekezdése s a 31. §. utolsó bekezdése); a gyámhatóság ennélfogva csak <eg3"etlen esetben, t. i. akkor bir azon joggal, hogy az utóörökös részére gondnokot rendeljen, ha a hag3ratéki tárgyalásra illetőséggel bir s ennek .alkalmából válik szükségessé a gondnok rendelés. Minthogy pedig az árvaszékek hagyatéki tárgyalási jogkörrel a kir. bíróságok szervezése óta az 1877. évi XX. t.-cz. hatályba léptéig nem birtak és csak is a kir. bíróságok voltak az idézett t.-cz. hatályba léptéig az örökösödési eljárás vezetésére hivatva; minthogy a jelen hagyatéki ügyekben az eljárás az 1877. évi XX. t.-cz. hatályba lépte előtt még Pestvmegye árvatörvényszékénél 4301/868. sz. a. iktatott kérvény következtében tétetett folyamatba és a hagyaték tárgyalását a néh. E. G. Sámuel és ifj. E. G. Sámuel •összefüggő hagyatéki ügyeiben 1679/872. sz. a. az akkor illetékes ócsai kir. járásbíróság rendelte el s ezen idő óta részint ezen, részint a később illetékessé vált ráczkevei kir. járásbíróság gyakorolta az örökösödési eljárás