Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 151 ­melyben a leltár szerint egyéb ingó és ingatlan vagyontárgyakon kivül a barátmajori italmérési jog felerésze is szerepelt, Yasvmegye árvaszéke a tár­gyalást az 1877. évi XX. t.-cz. 243. §-a alapján keresztülvitette, a kőszegi Mr. járásbíróság mint hagyatéki biróság pedig a leltározott hagyatékot 1390. évi 1891. sz. végzésével az érdekelteknek az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-ának második és harmadik bekezdéséhez képest átadta. Az átadó végzés meghozatala után kiderült, hogy a barátmajori italmérési jog, illetőleg az azt helyettesitő kártalanítási kötvények és készpénz nem felerészben, hanem egészben illetik néhai L. Antal hagyatékát. Ezen utólagosan kiderí­tett hagyatéki vagyonrész beszavatolására Vasvármegye árvaszéke a kőszegi kir. járásbíróságot, az utóbbi viszont az árvaszéket tartja illetékesnek. Mint­hogy oly esetekben, a midőn az örökség tárgyát ingatlanok vagy telek­könyvileg bejegyzett jogok is képezik, az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-a értel­mében ugy az ingatlanoknak vagy a telekkönyvileg bejegyzett jogoknak, mint az ingóságoknak átadása a biróság hatáskörébe van utalva s minthogy e részben nem tehet különbséget az, hogy csak a hagyaték tárgyalása és az átadó végzés meghozatala után tünt ki, miszerint a hagj-atékhoz előbb ki­derítve nem volt ingóságok is tartoznak: ennélfogva ezen hagyatéki ügyben ÍIZ utólagosan kiderített hagyatéki vagyonrész átadására vonatkozó eljárást a biróság hatáskörébe kellett utalni. Az 1877. évi XX. t.-cz. hatályba lépte előtt már folyamatban volt hagyatéki ügy­ben az utóörökös részére később szükségessé vált gondnok kirendelés joga, nem az árvaszék, hanem az akkor hatályban volt törvény alapján illetékességet nyert kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1886. évi decz. 15-én hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztette a néhai E. G. Sámuel és hason­nevű fia, továbbá E. G. Sámuelné B. Etelka hagyatéki ügyeiben a budapesti kir. Ítélőtábla és a Pest-Pilis-Solt-Kiskunvmegye árvaszéke között felmerült hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: a jelen ügyben a további eljárás birói útra tartozik, mert az 1877. évi XX. t.-cz. 31. §-ának második bekez­dése határozottan rendeli, hogy a gondnokrendelés csak akkor tartozik a gyámhatóság hatáskörékez, ha a gondnok kirendelése oly hagyatéki tárgya­lás alkalmából válik szükségessé, melyre a gyámhatóság illetékes, minden mán esetben a végrendeleti utóörökösök részére a gondnok rendelés birói hatáskörhöz tartozik (1877. évi XX. t.-cz. 30. §. c) pontja és a 31. §. máso­dik bekezdése s a 31. §. utolsó bekezdése); a gyámhatóság ennélfogva csak <eg3"etlen esetben, t. i. akkor bir azon joggal, hogy az utóörökös részére gondnokot rendeljen, ha a hag3ratéki tárgyalásra illetőséggel bir s ennek .alkalmából válik szükségessé a gondnok rendelés. Minthogy pedig az árvaszékek hagyatéki tárgyalási jogkörrel a kir. bíróságok szervezése óta az 1877. évi XX. t.-cz. hatályba léptéig nem birtak és csak is a kir. bíróságok voltak az idézett t.-cz. hatályba léptéig az örö­kösödési eljárás vezetésére hivatva; minthogy a jelen hagyatéki ügyekben az eljárás az 1877. évi XX. t.-cz. hatályba lépte előtt még Pestvmegye árva­törvényszékénél 4301/868. sz. a. iktatott kérvény következtében tétetett folya­matba és a hagyaték tárgyalását a néh. E. G. Sámuel és ifj. E. G. Sámuel •összefüggő hagyatéki ügyeiben 1679/872. sz. a. az akkor illetékes ócsai kir. járásbíróság rendelte el s ezen idő óta részint ezen, részint a később ille­tékessé vált ráczkevei kir. járásbíróság gyakorolta az örökösödési eljárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom