Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

90 Büntetőtörvény könyv. azért mentették fel, mert a hamis vallomást az ügy lényeges körülményeihez tartozónak nem találták s mert, ha a figyelmeztetés megtörtént is, az, hogy a tanú az esküminta értelmét tökéletesen felfogta s az előtte felolvasva s megmagyarázva lett volna, amint azt az 1868. évi LIV. t.-cz. 200. és 204. §-ai megkívánják, az eljárásról felvett jegyzőkönyvből ki nem tűnik, holott ennek az eskületételre vonatkozó eljárásnak magából a jegyzőkönyvből kellene kitűnnie, s mert vádlott, mint tanú, a kérdésre adandó felelete által vagyonában sérelmet szenvedett volna, igy az 1893. évi XVIII. t.-cz. 86. §. 3. pontja értelmében, mintán maga ellen nem tartozott vallani, a tanuságtételt meg is tagadhatta és hogy erre az 1868. évi LIV. t.-cz. 202. §. értelmében figyelmeztetve lett volna, a tanúkihallgatási jegyzőkönyvből szintén nem tűnik ki, igy ezeknek az alakszerűségeknek betartása nélkül kivett tanúvallomás s az arra tett eskü nem bűncselekmény. Ez a jogi következtetés azonban téves, mert a végrehajtás megszüntetése iránti perben a per lényeges körülményét az képezte, hogy K. S.-ral együtt, aki a Sylvániától a végrehajtás alapjául szolgáló 60 koronáról kiállitott váltóra a pénzt felvette, ennek a váltónak sertett Sz. F. volt-e az aláirója, akinek ingatlanára a vádlottali ugyanazonos név folytán, (aki Sz. F.), a végrehajtási zálogjog bekebeleztetett, vagy pedig a vádlott; igy az a vallomása, hogy a szóbanforgó váltót nem ő irta alá K. S.-ral, a polgári ügy lényeges körülményére tett hamis vallomás, mert annak megvallásával, hogy ő irta alá ezt a váltót, a sértettel szemben oly viszony nem keletkezhetett, melyből reá nézve kár származhatott, annál kevésbé, mert ez nem gátolta abban, hogy mint adós, kötelezettsége tekintetében védekezzék, jelen esetben pedig éppen nem, amikor a való megvallása csupán a sértett ellen tévesen vezetett végrehajtás megszüntetését eredményezte volna, amiből vádlottra ugyancsak kár nem háramolhatott. Minthogy továbbá a hamis eskü bűntettének az a feltétele, ismérve, hogy annak alanya esküvel megerősitett kijelentését legjobb tudomása ellenére tegye meg a biróság előtt, vádlott pedig tudta jól, hogy ő irta alá K. S.-ral együtt a Sylvaniától fölvett kölcsönért a váltót, tehát esküvel megerősitett kijelentését legjobb tudomása ellenére tette meg. Minthogy továbbá a hamis eskü bűntettének az a feltétele, hogy a tanú az eskü szentségére s a hamis eskü következményeire figyelmeztessék, amint jelen esetben meg is történt, nem pedig az, hogy a figyelmeztetés be legyen irva a jegyzőkönyvbe; ezek szerint pedig az alsóbiróságok által bizonyítottnak elfogadott tényállás arra való tekintettel, hogy a polgári ügy tárgyának értéke 200 koronát nem halad felül, kimenti a Btkv. 215. §-ába ütköző, a 216. §. szerint büntetendő hamis tanuzás büncse-