Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

175.. 219 §§. 89 ségének tényálladékát ki nem zárja, mert a való tényeknek ezélzatos csoportosítása s azoknak bizonyos időpontban való közreadása is megállapíthatja az izgatás vétségét. (C. 1912 deczember IS. 8603/1912. sz. a. I. Bt.) 175.. 176. §. 201. A tettazonosság kérdésénél nem a cselekmény jogi minősítése, hanem a fizikai cselekmény tartalma az irányadó. A Btk. 176. §-a a „nyilt hely"-en való elkövetés követelményével nemcsak a 175. §-ban felsorolt elkövetési helyekkel helyezkedik ellentétbe, hanem fogalmi köréből kizárja azokat a „nyilvános helyek" gyűjtő fogalma alá eső helyeket és helyiségeket is, melyek a közönség használatára szolgálnak ugyan, azonban mint többnyire épületeknek külön helyiségei vagy a külvilágnak másként elkülönített részei, „nyilt" helyeknek még sem tekinthetők. Valamely koresmahelyiség ilyen megkülömböztetés mellett a nyilvános, de nem nyilt helyek közé tartozik. (0. 1913 május 6-án, 3431. sz.) 219. §. 202. A hamis eskü bűntettének az a feltétele, hogy a tanú az eskü szentségére s a hamis eskü következményeire figyelmeztessék, nem pedig az, hogy a figyelmeztetés be legyen irva a jegyzőkönyvbe. Annak megvallásával, hogy nem az azonos nevü sértett, hanem a vádlott irta alá a váltót, a sértettel szemben oly viszony nem keletkezhetett, melyből a vádlottra nézve kár származhatott, annál kevésbé, mert ez nem gátolta abban, hogy mint adós kötelezettsége tekintetében védekezzék; ezért a kir. Curia vádlottat nem tekintette olyannak, mint a ki az 1893. évi XVIII. t.-cz. 86. §. 3. pontja értelmében a vallomástételt megtagadhatta. C: Az alsóbiróságok a felmerült bizonyító adatok alapján tényállásként megállapították, hogy Sz. F. által a Sylvania pénzintézet ellen 55 K s jár. iránti végrehajtási jog megszüntetése iránt a zilahi kir. törvényszéknél, mint telekkönyvi hatóságnál folyamatba tett polgári perben 1911. január 19-én Sz. F. vádlott tanúként történt kihallgatásakor azt a hamis vallomást tette, hogy a Sylvaniának nem tartozik, K. S.-nak, aki a Sylvaniától pénzt vett fel. nem kezese s ezt a hamis vallomást esküvel is megerősítette, s a kir. Ítélőtábla tényként állapította meg azt is, hogy vádlott az eskü szentségére s a hamis eskü káros következményeire figyelmeztetve lett, azonban vádlottat a vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján