Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Illetékszabályok. 57 Az 1883. évi VIII. t.-cz. rendelkezésein alapuló 1.5 és 1%-os illetéktől, az ugyanazon t.-czikk 12. §-a alapján mentesnek tekintendő az az egyesület, a melynek egyetlen czélja az, hogy a tag elhalálozása esetében örökösének a tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen. Kb. p. ü. osztályának 34. sz. döntvénye. (Uj Dtár XIV. 66. 1.) 1883:XLIV. t.-cz. 95. §. 142. Az adásvételi illeték fizetésére az ingatlan tényleges birtokosát, mint dologi kezest, csak akkor lehet kötelezni, ha az illetéket az egyetemlegesen felelős szerződő felektől (vevő és eladótól) behajtani nem lehetett. (Kb. 1912 márczius 21. 18,160/911. P. sz.) Hasonló Kb. 134/1898. P. sz. (Uj Dtár X. 276. 1.) V. ö.: Kb. 15397/1897. P. sz. (Uj Dtár X. 276. 1.) Árverési vevőtől a bírói árverésen megvett ingatlant terhelő adóhátralék dologi kezesség czimén egyáltalán nem követelhető. Kb. 2330/901. P. sz. (Uj Dtár X. 277. 1.) 143. A földbirtokkal összekötött vásárjognak a földbirtokkal együtt való eladása esetén a vásárjogra eső vételár után is 4*3 százalék fizetendő. Kb.: Hazai magánjogi gyakorlatunk szerint valamely nemesi birtokkal összekötött kir. kisebb haszonvételi jog (regale) — aminő a kir. adományozáson alapuló és nemesi birtokkal összekötött vásárjog is, — az ingatlannak (a nemesi birtoknak) tartozéka és igy mindaddig ingatlannak minősül ugy magánjogunk, mint illetékjogunk értelmében, amig az az ingatlannal együtt attól elválasztatlanul képezi vagyonátruházás tárgyát. Minthogy pedig az illeték alapjául szolgáló adásvételi szerződés 2. pontja értelmében az adásvétel tárgya volt az 1. pontban körülirt 530.000 K vételárban benne foglaltan az I. község határában lévő, a telekkönyvi térképen „vásártér" gyanánt feltüntetett azon terület is, amelyen az i.-iországos vásárok tartatnak, a vele és a nemesi birtokkal kapcsolatos és annak tartozékát alkotó vásártartási joggal s igy nyilvánvaló, hogy a vásárjog azzal a ne-, mesi birtokkal és vásártérrel, mint ingatlannal együtt és egyidejüleges tárgyát képezte, amelynek tartozéka és illetőleg amelyen gyakoroltatik és gyakoroltatott, mindezeknél fogva meg kellett ehelyütt is állapitani, hogy azt a vagyonátruházási illeték kiszabása alkalmával helyesen minősitették ingatlannak. Ebből folyóan a kir. pénzügyigazgatóság is törvényesen tagadta meg a panaszos azon kérelmének teljesitését, hogy a vételárból a vásárjogra eső rész különittessék el és attól csak a III. fokozatú illeték követeltetvén az egész vételártól számítottan 48/l0%-kal kiszabott illeték leszállittassék. (Kb. 1912 június 4. 13,528/912. P. sz.)