Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)
444., 445. §§. 171 Az alsóbiróságok tehát tévedtek, midőn nem ismerték fel a tettazonosság fenforgását. De nem fogadható el a kir. táblának a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára vonatkozó az a további indoka sem, hogy a bűnvádi eljárás újrafelvételi határozat nélkül folytatható, illetve a törvényszéknél újból megindítható lett volna, mert amidőn a közvádló az egyénileg megjelölt vádlottakkal szemben keresztülvitt járásbirósági tárgyalás után a vádat azért ejtette el, mert vádlottak tettességét nem találta bizonyitottnak és midőn a járásbíróság ezen az alapon szüntette meg az eljárást, ezzel nem a Bp. 444. §-ában feltételezett az az eset állott elő, hogy a tettesek a nyomozat folyamán nem voltak kinyomozhatok, hanem beállott a Bp. 445. §-ában tárgyalt másik eset, melyben az eljárás újból való folyamatba tétele csak uj bizonyítékok alapján és az illetékes bíróság részéről hozandó külön újrafelvételi határozattal rendelhető el. Ezek alapján a kir. Curia alaposnak találta a védelemnek azt a panaszát, hogy a járásbirósági korábbi jogerős megszüntető végzés fenállása és a külön újrafelvételi határozat hiánya oly körülményt képeztek, mely a bűnvádi eljárást kizárta; minthogy azonban a járásbirósági eljáráson a jelenleg elit élt kilencz vádlott közül osak heten, névszerint V. Mihály, J. Márton, Gy. János, V. János (29 éves), Gy. Márton, M. János és B. István szerepeltek mint vádlottak, a semmiségi ok csak ezeknél volt figyelembe vehető; másrészt azonban ezeknél a vádlottaknál, kiket az alsófoku Ítéletek megsemmisítésével a most felhozott okból kellett felmenteni, feleslegessé vált annak vizsgálata, hogy mennyiben alapos a semmiségi panasznak a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett része. Ellenben D. Imre és V. János (F. veje) vádlottra vonatkozólag, kikre a korábbi járásbirósági eljárás ki nem terjedett, az ügyet éppen abból a szempontból kellett megvizsgálni, vájjon a vádba tett bűncselekmény tényálladéka fenforog-e. A kir. tábla által valóknak elfogadott tények szerint vádlottak kilenczen, együttesen és abból a czélból mentek be a J.-féle korcsma ikülön szobájába, hogy ott K. Jánost megtámadják, mely szándékukat aztán rövid ottidőzés után akként hajtották végre, hogy üvegeket és poharakat hajigáltak K. János felé. Minthogy kilencz embernek együttes jelenléte már elégséges arra, hogy csoportnak tekintessék és minthogy valakinek veszélyes megdobálása az erőszak fogalma alá vonható, ezért az a panasz, hogy vádlottak nem csoportban jártak el és hogy erőszakot nem követtek el, alaptalan. A kir. Curia azonban ugy találta, hogy a Btk. 176. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladéka egy másik alkatelemnek a hiánya miatt nem állapitható meg. Ez az alkatelem a bűncselekménynek nyilt helyen való elkövetése. A bűncselekmény elkövetésének a színhelye ugyanis egy korcsmának a kü-