Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Í4Ó 1909: II. i.-Ct. utasittatik; azonban a kir. táblai Ítéletnek az a része, amelylyel vádlottnak a cselekménye kísérlet helyett befejezett bűncselekménynek minősíttetett s a büntetés is e minősítésnek megfelelően szabatott iki, a Bp. 384. §-ának 4. pontja alapján megsemmisíttetik s vádlott az 1909. évi II. t.-cz. 37. §-ának második bekezdéseben meghatározott és ugyanezen szakasz harmadik bekezdése szerint büntetendő kivándorlásra csábitásnak a 65. §. szerinti kísérlete bűntettében mondatik ki bűnösnek és emiatt a már hivatkozott szakasz valamint a 47. és a Btk. 66. §-ának alapján a foganatba vételtől számítandó hat hónapi börtönre mint fő-, és három hónapi börtönre átváltoztatandó 2000 korona pénzbüntetésre s három évi hivatalvesztésre s a politikai jogok gyakorlatának ugyanilyen idő tartamú felfüggesztésére Ítéltetik. A kiszabott főés mellékbüntetés azonban a mai napig tartott előzetes ltartóztatás és vizsgálati fogság által teljesen kitöltöttnek vétetik és vádlott azonnal szabadlábra helyeztetik. A kir. táblai ítélet egyéb része hatályban marad. Indokok: A kir. táblai ítélet ellen vádlott és védője a Bp. 384. §-ának 9. 1. a), b) és harmadik pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt. A Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján érvényesített semmiségi panasz a kir. táblának ama határozata ellen irányul, amelylyel a védelemnek az az indítványa, hogy J. Sándor államtitkár tanuként kihallgattassék, elutasittatott. Erre az okra fektetett panasz azonban alaptalannak találtatott, mert az a körülmény, hogy a vádlott a nevezett államtitkárral szóbelileg érintkezett-e és milyen irányban, a vádlott cselekményének elbírálásánál teljesen közömbös, miután csak az a kérdés, hogy vádlott a megtartott felolvasás alkalmával követett-e el bűncselekményt vagy sem? Már pedig J. államtitkár a felolvasáson jelen nem lévén, e tekintetben felvilágosítást nem is nyújthatott volna. A Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett panasz pedig, a védekezési álláspontot tekintve, arra az okra van alapítva, hogy a vádlottnak éppen az volt a czélja a felolvasások megtartásával, hogy a magyar honosokat az Amerikába való kivándorlástól viszszatartsa, nem pedig az, hogy oda való (kivándorlásra csábítsa. De különben a fővárosi közönség, amely a felolvasáson megjelent, nem is alkalmas arra, hogy a kivándorlásra való csábítás nála eredménynyel járjon. Erre az okra fektetett panasz szintén alaptalan, mert a kir. tábla az általa valóknak elfogadott tényekből helyesen következtetett arra, hogy a vádlott egyenesen azzal a czélzattal jött Magyarországba, hogy Oregon-állam részére földmives bevándorlókat szerezzen és az a felolvasás, amelyet itt Budapesten kezdett és vetített képek bemutatásával kisért, ennek a czélnak a megvalósítására szolgált. Az pedig, hogy a felolvasáson jelen voltakra