Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

1909: II. t.-cz. 141 a vádlott tevékenysége hatást nem gyakorolt és nem gyakorolha­tott, mert a gyülekezeten szóval elkövetett kivándorlásra való csá­bitásnak a veszélyessége nem pusztán abban áll, hogy a jelenlé­vőkben a kivándorlásra való készséget felköltse, hanem abban is, hogy a nagyobb tömeg előtt elmondott beszéd tartalma tovább ter­jesztetvén, arról más jelen nem voltak is tudomást szerezhetnek, aJkikre a csábitásnak hatása lehet. A kir. tábla Ítéletének az a része azonban, amelylyel a vád­lott cselekményének minősítését sulyosbitotta, hivatalból volt meg­semmisítendő. A kir. ügyész ugyanis a vádlottat kisérlet miatt vá­dolta s az elsőbirósági Ítélet szerint a vádlott kisérlet miatt Ítél­tetett el. A kir. ügyész az ítélet ellen súlyosbítás végett felebbezett. A vád álláspontjából s a perorvoslat bejelentéséből ezek után nem lehetett kétség az iránt, hogy súlyosbítás iránt bejelentett perorvoslat csakis a büntetés súlyosbítására irányul s igy a cse­lekménynek a minősítése a vádlott javára jogerőre emelkedvén az perorvoslat hiányában a vádlott terhére megváltoztatható nem volt, tekintet nélkül arra, hogy ez a minősítés a törvény szem­pontjából kifogás alá eshetik-e vagy sem. Mit sem változtat ezen álláspont helyességén az a körülmény, hogy a kir. tábla a Bp. 325. §. harmadik bekezdése alapján el­járva, alkalmat nyújtott a további előkészítést nem igénylő véde­lemre, mert igaz ugyan, hogy a Bp. 418. §-a értelmében a Bp. XVIII. fejezete, amennyiben a törvény eltéréseket nem tartalmaz, a felebbviteli főtárgyalásra is alkalmazandó, ámde a vád viszo­nyát a marasztaló ítélethez már nem csupán a Bp. 325. §-a, de a Bp. 387. §-a is szabályozza, amely szerint a kir. tábla a tettazo­nosság keretén belül csak akkor minősíthet súlyosabban, ha a mi­nősítés a vádlott terhére meg van felebbezve. A szabad minősítés lehetősége a kir. táblánál csak akkor van meg s a Bp. 325. §-a szerinti eljárást csak akkor veheti igénybe, ha felmentő ítéletet vizsgál felül. Minthogy pedig ezeknek az eseteknek egyike' sem forgott fenn: a kir. tábla csakis hatáskörének túllépésével minősíthette a vádlott cselekményét súlyosabban. Ebből kifolyóan a megsemmisítést a Bp. 384. §-ának 4. pontja alapján hivatalból kellett kimondani s az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelő minősítését visszaállítani. A büntetés kiszabásánál a kir. Guria elfogadta azt az eny­hítő körülményt, valamint azokat a súlyosító körülményeket, amelyeket a kir. tábla is mérlegelt s ezeknek figyelembe vétele mel­lett a rendelkező részben kiszabott büntetést megfelelőnek találta. Minthogy pedig a vádlott 1912. évi április hó 13. óta előze­tes letartóztatásban illetve vizsgálati fogságban van s igy a Btk. 94. §^a alapján ezzel a reá kiszabott fő- és mellékbüntetést kitöl­tötte, szabadlábra helyezése elrendelendő volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom