Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

1909: II. t.-cz. 141 a vádlott tevékenysége hatást nem gyakorolt és nem gyakorolhatott, mert a gyülekezeten szóval elkövetett kivándorlásra való csábitásnak a veszélyessége nem pusztán abban áll, hogy a jelenlévőkben a kivándorlásra való készséget felköltse, hanem abban is, hogy a nagyobb tömeg előtt elmondott beszéd tartalma tovább terjesztetvén, arról más jelen nem voltak is tudomást szerezhetnek, aJkikre a csábitásnak hatása lehet. A kir. tábla Ítéletének az a része azonban, amelylyel a vádlott cselekményének minősítését sulyosbitotta, hivatalból volt megsemmisítendő. A kir. ügyész ugyanis a vádlottat kisérlet miatt vádolta s az elsőbirósági Ítélet szerint a vádlott kisérlet miatt Ítéltetett el. A kir. ügyész az ítélet ellen súlyosbítás végett felebbezett. A vád álláspontjából s a perorvoslat bejelentéséből ezek után nem lehetett kétség az iránt, hogy súlyosbítás iránt bejelentett perorvoslat csakis a büntetés súlyosbítására irányul s igy a cselekménynek a minősítése a vádlott javára jogerőre emelkedvén az perorvoslat hiányában a vádlott terhére megváltoztatható nem volt, tekintet nélkül arra, hogy ez a minősítés a törvény szempontjából kifogás alá eshetik-e vagy sem. Mit sem változtat ezen álláspont helyességén az a körülmény, hogy a kir. tábla a Bp. 325. §. harmadik bekezdése alapján eljárva, alkalmat nyújtott a további előkészítést nem igénylő védelemre, mert igaz ugyan, hogy a Bp. 418. §-a értelmében a Bp. XVIII. fejezete, amennyiben a törvény eltéréseket nem tartalmaz, a felebbviteli főtárgyalásra is alkalmazandó, ámde a vád viszonyát a marasztaló ítélethez már nem csupán a Bp. 325. §-a, de a Bp. 387. §-a is szabályozza, amely szerint a kir. tábla a tettazonosság keretén belül csak akkor minősíthet súlyosabban, ha a minősítés a vádlott terhére meg van felebbezve. A szabad minősítés lehetősége a kir. táblánál csak akkor van meg s a Bp. 325. §-a szerinti eljárást csak akkor veheti igénybe, ha felmentő ítéletet vizsgál felül. Minthogy pedig ezeknek az eseteknek egyike' sem forgott fenn: a kir. tábla csakis hatáskörének túllépésével minősíthette a vádlott cselekményét súlyosabban. Ebből kifolyóan a megsemmisítést a Bp. 384. §-ának 4. pontja alapján hivatalból kellett kimondani s az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelő minősítését visszaállítani. A büntetés kiszabásánál a kir. Guria elfogadta azt az enyhítő körülményt, valamint azokat a súlyosító körülményeket, amelyeket a kir. tábla is mérlegelt s ezeknek figyelembe vétele mellett a rendelkező részben kiszabott büntetést megfelelőnek találta. Minthogy pedig a vádlott 1912. évi április hó 13. óta előzetes letartóztatásban illetve vizsgálati fogságban van s igy a Btk. 94. §^a alapján ezzel a reá kiszabott fő- és mellékbüntetést kitöltötte, szabadlábra helyezése elrendelendő volt.