Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

1909: II. t.-ez. 139 nyúló kérelem fölött a • védjegy tulajdonosának meghallgatása nélkül is hozható határozat; valamint a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által 1907. évi deczember hó 31-én 108.152. szám alatt kibocsátott rendelet 8. pontjából, mely hivatkozással az 1895: XLI. t.-cz. 5. §-ra azt rendeli, hogy külföldiek védjegyei mindaddig be nem lajstromozhatók, mig tulajdonosaik hazánkban igazolt képviselőt nem neveznek. A jelen esetben a magánvádlóként fellépett külföldi czégnek Magyarországon lakó meghatalmazott képviselője az Ítéletek megállapítása szerint, a védjegylajstromba már a feljelentések tételekor be volt jegyezve; az pedig, hogy a feljelentéseken és a bünperben nem a bejegyzett meghatalmazott szerepelt, mint a magánvádló képviselője, annál kevésbé szolgálhatott indokul a fellépési jogosultság megtagadására, mert a bünperben eljáró képviselőnek a védjegylajtsromba bejegyzett meghatalmazottal való azonosságát a törvény nem kivánja. Ezek szerint a magánvádlóként fellépett külföldi czég, mint sértett (Bp. 13. §-a) a Btk. 113. §-a értelmében jogositva volt a magáninditvány előterjesztésére, valamint a Bp. 41. és 47. §-aihoz képest jogositva volt arra is, hogy az eljárás tárgyává tett védjegybitorlás kihágása miatt, mint főmagánvádló fellépjen és hogy magát általa választott ügyvéddel képviseltethesse; nyilvánvaló tehát, hogy a vádlottak a törvényszék Ítéletében felhozott indokokból csak a örvény megsértésével voltak a vád alól felmenthetők. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. (G. Jogegységi tanács 1913. márczius 7. 1779/913.) 1909:11. t.-cz. 37. §.; Bp. 325. és 387. §§. 285. Az 1909. évi II. t.-cz. 37. §-ában körülirt bűntett tényálladéka szempontjából az, hogy a gyülekezeten jelen voltakra a vádlott tevékenysége hatást nem gyakorolhatott, közömbös, mert a törvény a csábítás elkövetését bünteti s nem teszi függővé a bűnösséget attól, hogy annak volt-e eredménye vagy sem, valamint attól sem, hogy a véletlenül jelen voltakra hatást nem is gyakorolhatott, mert a gyülekezeten szóval elkövetett kivándorlásra való csábitásnak a veszélyessége nem pusztán abban áll, hogy a jelenlévőkben a kivándorlásra való készséget felköltheti, hanem abban is, hogy a nagyobb tömeg előtt elmondott beszéd tartalma tovább terjesztetvén, arról más jelen nem voltak is tudomást szerezhetnek, a kikre a csábitásnak hatása lehet. C: A vádlott a védő részéről a Bp. 384. §-ának 9. valamint a Bp. 385. §-ának 1. a) ipontjára fektetett semmiségi panasz el-