Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

122 Büntetötörvénykönyv. gadható el helytállónak, mert az utalvány csak utasítás a fizetésre ennélfogva a tételek hamisságának vizsgálatánál teljesen közömbös az, vájjon a vádlott a bevezetések idején az utalványoknak birtokában volt-e, hanem mértékadó az, vájjon a kiadásba helyezett összegek valóban kifizettettek-e vagy nem, már pedig tény, hogy azok ki nem fizettettek; de ellentmond a védelem érvelésének a magyar királyi államvasutak igazgatósága által jóváhagyott 30. sz. utasításnak a pénztárkezelésre vonatkozó 115. §-a is, mely szerint a nap folyamán eszközölt mindennemű pénzkiadás a pénzkiadás alkalmával nyomban iktatandó be a pénztári naplóba, amiből következik, hogy a kiadási tételek a kifizetéssel egyidejűleg és csak akkor vezetendők be a pénztári naplóba, ha az utalványozott összegek kifizettettek; végre mert az a vitatott körülmény, hogy a bejegyzés tárgyát képező pénzösszegek a tételek bejegyzésekor a vádlott kezelése alatt álló pénztárban még elhelyezve voltak s hogy a vádlott azokat a bejegyzés után sikkasztotta el, a sikkasztással összefüggő kiadási tételek hamis voltán mit sem változtat. Hogy pedig a vádlott a szóban levő hamis tételeket a sikkasztás felfedezésének megnehezítése czéljából a sikkasztás előzetes elhatározása mellett jegyezte be a bevételek és kiadások ellenőrzésére szolgáló pénzátri és beszállítási naplókba, ez nyilvánvaló azokból a megállapított tényekből: hogy a vádlott még 1906 június havában tett lépéseket egész Európára szóló útlevél megszerzése iránt és hogy az útlevelet ugyanaz évi július havában meg is kapta; továbbá, hogy a vádlottal ennek beismerése szerint is, I. Artúr főellenőr 1906 július hó elején tudatta, hogy áthelyezés előtt áll, s ekkor a vádlott elhatározta, hogy a kezelése alatt levő pénzeket magához véve, külföldre távozik; végre, hogy a hamis tételeket rövid időközökben vezette be a naplókba és azután nyomban megszökött. Ezekhez képest a vád alapjául szolgáló tett a Btk. 462. §-ába ütköző s a Btk. 463. §-a szerint minősülő és büntetendő hivatali sikkasztás bűntettének összes alkotó-elemeit magában foglalja; tévedett tehát a kir. tábla abban, hogy a vádbeli cselekményt csupán a Btk. 462. §-ába ütköző s e törvényszakasz szerint büntetendő hivatali sikkasztás bűntettének minősitette s a vádlottat elévülés czimén a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján a vád alól felmentette, miért is ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíteni s a rendelkező rész szerint a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-a a kir. törvényszék ítéletében felhozott s itt is elfogadott enyhítő körülmények nyomat ékosságánál fogva alkalmaztatott s a büntetés mértéke a bűnösség fokának megfelelően állapíttatott meg, azonban a vádlott