Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Btk. 470. §. 123 előzetes letartóztatásának és vizsgálati fogságának tartamából a kiszabott szabadságvesztésbüntetésbe mi sem volt beszámítható, mert a vádlott a vádbeli cselekmény elkövetése után megszökött s igy a kézrekerüléstől az elsőfokú Ítélet hozataláig eltöltött előzetes letartóztatásának ós vizsgálati fogságának elrendelését önmaga okozta. Végre megjegyeztetik, hogy elévülés esete nem forog fenn, mert habár a büntetés a Btk. 92. §-ának alkalmazásával szabatott ki, mindazonáltal az elévülési idő a törvényben meghatározott büntetési tétel, jelen esetben a Btk. 463. §-ában megállapított öt évtől tiz évig terjedhető fegyházbüntetés, nem pedig az Ítéletben kiszabott büntetés tartama szerint számítandó, a biróság utolsó inézkedésétől pedig a vádlott elfogatásáig a Btk. 106. §-ának 3. pontjában megjelölt tiz év még el nem telt. A sértett fél magánjogi igényeivel a polgári biróság elé volt utasitandó, mert e kérdésben az alsófoku biróságok sem a tárgyalás folyamán a feleket meg nem hallgatták, sem az Ítéletekben afelett nem rendelkeztek. (C. 1913. május 20. 3787/913. sz. III. Bt.) 470. §. 262. Megvesztegetés vétsége nem létesül, ha a közhivatalnok azt a hivatali kötelességét, melynek megszegését a tettes a megvesztegetés utján elérni akarta, az ajándék vagy jutalom adása vagy igérése idejében már teljesitette, jóllehet erről a tettesnek nem volt tudomása. C: A Btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetésnél a tettes ajándék vagy jutalom adása illetőleg igérése által a közhivatalnokot valamely hivatali kötelességének megszegésére birni, s ily módon oly cselekmény elkövetését vagy elmulasztását kieszközölni akarja, melynek elkövetése vagy elmulasztása a tett idejében a közhivatalnoknak még módjában állott. Minthogy pedig az ajándék vagy jutalom átadása illetve Ígérete által a megvesztegetés már bevégeztetett s igy annak kísérlete a dolog természeténél fogva ki van zárva, a kir. Curiának is az a meggyőződése, hogy ha a közhivatalnok azt a hivatali kötelességét, teendőjét, amelynek megszegését vagy elmulasztását a megvesztegető czélozta, már teljesitette s ennek folytán ki van zárva a megszegésnek a lehetősége, ámbár a tettes erről nem is bírt tudomással, — a Btk. 470. §-ának súlya alá eső megvesztegetés vétsége a kötelességszegés lehetőségének tárgyi feltétele hiányában meg nem valósul. (G. 1913. február 4-én. 896. B. sz. a.)