Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Btk. 386. §. 113 özv. B. T. L.-ne vádlottat abban a rendelkezésében, hogy az átruházott ingatlan egy részére bekebelezett haszonélvezeti jogáról lemondott egy más személynek szerzett joga nem korlátozta, Sz. F-né szül. B. T. J. vádlott pedig ingatlanára vonatkozó rendelkezésében K. A.-né a per tárgyává tett jogigénye által volt korlátozva, de csak annyiban, hogy a vagyont, mint a hitelező kielégítésére szolgáló fedezetet, elvenni nem volt jogosult. Ennek folyamányaképen azonban a cselekmény által sértett jogtárgy nem az átruházott ingatlanokra nézve szerzett valamely jog, hanem általában a hitelezőnek a kielégitéshez való igénye volt. Ezekből ós az alsófoku biróságok által részletesebben is kifejtettekből a kir. Guria azt az következtetést vonta le, hogy vádlottak cselekménye nem a Btkv. 400. §-nak, hanem a Btkv. 386. §-nak ismérveit meriti ki; mert az alsófoku biróságoknak helyes következtetése szerint az ingatlannak átirása ifj. Sz. L. nevére azért történt, hogy a sértett követelésének kielégitése meghiusittassék; özv. B. T. L.-né, P. J. vádlott pedig az ingatlan egy részére bekebelezett haszonélvezeti jogáról azért mondott le, hogy az átruházást könnyítse; továbbá mert a cselekmény a bekövetkező végrehajtás előtt követtetett el s a hitelező kárositása is befejeztetett, amennyiben az a 100 koronát meghaladó követelését csak az átvevő ellen inditott külön per folytán érvényesithette. A bűncselekménynek tettese Sz. F.-né B. T. J. végrehajtást szenvedett, vádlott aki ingatlanát elidegenitette. A csalás az okozott kár összegéhez képest a Btkv. 380. §-nak második bekezdése szerint minősül. Sz. F. és Sz. F.-né szül. B. T. J. vádlott másik cselekményének megállapított minősitése, téves. A Btkv. 400. §-a azért alkalmaztatott a vádlottak ellen, mert az 1910. október 29-én kelt hamis okiratot képező nyilatkozatot a kecskeméti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatósághoz beadva, ez alapon a nevezett telekkönyvi hatóságnak 1910. október 30-án 11.503/tksz. alatt kelt végzésébe mint közokiratba az a valótlan tény vezettetett be, hogy az ifj. Sz. L. nevén álló ingatlanokra kitűzött árverés K. A.-néval szemben, ennek beleegyezése folytán függesztetett fel. Azonban a törvény a szándékos közreműködésnek eredményéül a Btkv. 400. §-a szerint valamely ténynek, körülménynek vagy nyilatkozatnak a közokiratba foglalását kivánja; a kecskeméti kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság pedig akkor, midőn elrendelte a kitűzött árverésnek felfüggesztését, a hozzá intézett, bár egyoldalú kérelem folytán csak rendelkezést tartalmazó határozatot hozott. E birói döntés a Btkv. 400. §-a által kivánt okiratba foglalásnak nem felel meg. Döntvénytár. 8