Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

114 Büntetőtörvénykönyv. Ezekből folyóan vádlottak az által, hogy a hamis magánokiratot a telekkönyvi hatóságnak bemutatták, a magánokirathamisitást ennek használatával fejezték be. Ettől különböző más bűncselekményt, illetve az előbbivel összefoglalható bűncselekményt nem vittek véghez. Sz. F. és B. T. L.-né vádlottak ellen a kir. Ítélőtábla által a megállapitottnál részben enyhébben minősülő bűncselekmény forogván fenn, a Bp. 385. §-nak 1. b) pontjában foglalt okot, az összefüggésnél fogva a Bp. 387. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest mind a három vádlottra nézve hivatalból figyelembe venni s vádlottak bűncselekményét a rendelkezés szerint kellett minősiteni. A fenti rendelkezések következményeképen csak az volt megállapítható, hogy az 1910. október 29-én kelt nyilatkozat mint okirat hamis, egyéb magánjogi következmény az alapul vett tényállásra figyelemmel nem volt kimondható. (G. 1912. október 24. 7157. B. szám a.) Hogy hamis magánokirat bekebleztetése csak a 400. §. alá esik, 1. C. 2552/37 ; C. 7356/904. (Uj Dtár VIII. 508—509. L); C. 4615/905. (Uj Dtár VIII. 492. I.) V. ö. még Jogt. Btö. II. 177. e.; C. 3135/911. (Gr. XVIII. 393. 1.) Btk. 386. §. 244. A követelés beperesitettsége a Btk. 386. §-a szerinti csalás megállapításának nem feltétele. (C. 1913 január 7-én. 97. sz.) 245. A bűnvádi eljárásban a bűncselekményt alkotó tettek az anyagi valóságnak megfelelően állapitandók meg s az anyagi büntetőtörvény rendelkezései erre alapitandók. Az a körülmény, hogy az adós czég tulajdonosául a czégjegyzékbe nem a vádlott, hanem más volt bejegyezve, nem szolgálhatott akadályul annak a megállapításnak, hogy vádlott csupán névlegesen volt üzletvezetője a czégnek, tényleg azonban az üzletnek valóságos tulajdonosa volt, a ki tehát a hitelt a czégjegyzékbe bevezetett tulajdonosok nevében ugyan, de a saját javára vette igénybe. Ebből folyóan pedig a végrehajtás is, a mennyiben ez szükségképpen a vádlott tulajdonát képező üzleti vagyonra is volt vezetendő, a vádlott ellen volt bekövetkezendő. (C. 1912 deczember 4. 8255/912. sz. a. III. Bt.) 387. §. 246. A Btk. 387. §-ában meghatározott bűncselekménynek tényálladéki eleme az anyagi csődnek az elkövetés idejében való fennállása. (C. 1913 április 23. 3086/1913. sz. a. III. Bt.) L. C. 2777/912. III. Bt. (Uj Dtár XIV. 239. 1.) és az itt felhívott joggyakorlatot.