Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Btk. 403—404. §§. 243 De nincs törvényes alapja az anyagi semmiségi okra alapítóil panaszoknak sem. A váltótörvény 93. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ugyanis az a váltóbirtokos, a ki a váltót kitöltetlen állapotban kapta, csak akkor van feljogosítva a váltó rendes tartalmát kitölteni, ha a váltót a kitöltésre vonatkozó minden megállapodás nélkül kapta. A kir. ítélőtábla által azonban az van tényként megállapítva, hogy dr. Pl. M. vádlott tudta, hogy a M. J. féle váltókra nézve az a megállapodás, hogy azok 1909. évi június 9-ike elölt le nem járathalók; meg van állapítva továbbá, hogy a lejárattal el nem látott két darab váltót B. O. is ezzel a határozott kikötéssel adta át másodrendbeli vádlottnak. Az a cselekménye tehát a vádlottnak, hogy ezeket a váltókat a reá nézve is kötelezővé vált megállapodás ellenére 1909. évi február hó 16-iki lejárattal és igy M. J. váltókötelezett hátrányára kitöltötte, jogtalan, a melyet nem tesz jogossá valamely jogos érdek megóvása sem, még ha a váltóbirtokos czélzata netán erre irányult volna is. Mert amit ezzel szemben a védelem felhoz, nevezetesen az, hogy sem a váltók megállapodás ellenére történt kitöltése, sem a váltók felhasználása tekintetében vádlottnak nem volt meg az a szándéka, hogy M. J. sértettel szemben valamely jogot az alapügylet feltéleleitől eltérőleg bizonyítson, sem az, hogy B. O.-nak az a tartozása, a melyre ő, a vádlott a kérdéses váltókat fedezetül kapta, a kitöltés idején már esedékes volt s igy a váltókat jóhiszemüleg tölthette ki, a bűnösség szempontjából, ha egyáltalán, ugy csak akkor volnának bíróilag mérlegelhetők, ha a váltókat M. J.-sal szemben is nem érvényesiti, nem peresiti. Minthog ytehát a tényekből vont következtetés szerint dr. Pl. M. vádlott a két darab váltót az aláiró M. J. beleegyezése nélkül, tudva a létrejött megállapodásokat s igy nem gondatlanságból, hanem szándékosan töltötte ki a megállapodástól eltérő s a sértettre hátrányos lejárattal; kétségtelen, hogy ez által a btkv. 404. §-ába ütköző s a btkv. 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisításnak egyik alapfeltételét megvalósította. De felismerhető vádlott cselekedetében a btkv. 404. §-ába ütköző magánokirathamisitásnak az a tényálladéki eleme is, mely az előbb ismertetett módon készített hamisítványnak a hivatkozott szakaszban meghatározott czélra való használatából áll. Vádlott ugyanis az irányadó tényállás szerint, nemcsak hogy a váltókat a létrejött megállapodástól eltérőleg jogtalanul kitöltötte, hanem azokat be is peresítette. Nem lehet tehát vitás, hogy azokat vádlott arra használta, hogy az aláírók ellen a váltóbeli kötelezettség lejárta és esedékességének reá nézve kedvező megváltoztatását bizonyítsa. A btkv. 404. §-a szerinti magánokirathamisitásnál az irat felié*