Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Btk 355. §. 233 csak a súlyosabb természetű fen y égetési kényszert öleli fel. (C. 1912. szeptember 3. 6040/912. sz. III. Bt.) Btk. 355. §. 384. Sikkasztás nem forog fenn, midőn vádlott a reá bizott dolog elvesztésével védekezik és nem lett ellene oly tény megállapítva, melyből ezen védekezés valótlansága következtethető. (C. 1912. január 17-én 384. sz.) 385. Magánjogi szerződésből kifolyólag adctí előleg felhasználása akkor sem képez sikkasztást, ha a szerződés teljesítése elmaradt. ISy esetben csak kártérítési keresetnek van helye. C: Vádlott a gr. II.-féle uradalom intézőjétől, Sz. J.-tól 1906. évi deczember 15-től 1907. évi április 24-ig terjedő időben több részletben 1370 koronát azzal a rendelteléssel vett át, hogy azon az uradalom részére 50 pár mezei munkást szerezzen és hogy ebből az összegből vádlott csakis 850 koronának és további 70— 80 koronának erre a czélra való forditását bizonyitotta, ellenben az ezen összeget meghaladó összegnek a jelzett czélra való fordítása bebizonyítást nem nyert és ebből következtetve vádlott ez utóbbi összeggel jogtalanul mint sajátjával rendelkezett. A Curia e tények alapján a vádlott bűnösségét megállapíthatónak nem találta. A Curia a vádlott cselekményét azért nem találta bűncselekménynek, mert az a szerződés, a mely a vádlott és sértett között létesült, a maga egészében magánjogi szerződés volt, a melynek alapján vádlott mint gazda a sértett uradalommal szemben arra kötelezte magát, hogy a szerződés feltételeinek megfelelő ellenszolgáltatások mellett 100 mezei munkással a sértett uradalom részére az 1907. évben személyes szolgálatokat teljesít. E szerződéses kötelezettség teljesithetése czéljából és a később kiérdemlendő munkabérekre előlegül kapta vádlott azt az 1370 koronát, a mely összeg egy részének elsikkasztása miatt bűnösnek kimondatott. E magánjogi szerződésből folyik, hogy a vádlott a munkások biztosítása czéljából felvett előleg felhasználása és hovaforditása iránt a czél érdekében ugyan, de egyébként belátása szerint rendelkezhetett, és e szerződésből kifolyólag a sértett uradalomnak csak az a magánjogi uton érvényesíthető igénye támadt, hogy tőle e szerződés teljesítését kívánja, esetleg annak nem teljesítése miatt kártérítést követeljen, az előlegül adott és a később teljesítendő munkák által leszolgálandó összegek felhasználása azonban, minthogy azok az átadással már a vádlott tulajdonába mentek át, a sikkasztás bűncselekményének tényálladéki elemeit ki nem meríti, mert hiányzik a vádlott cselekményében az a lényeges tényálladéki eleme a sikkasztásnak, hogy a dolog a vádlottra nézve idegen és