Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

232 Büntetőjog a tulajdonos sértettnek, amennyiben t. i. valamely jogát sértette, vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkisérleit cselekmény. A lopásnak most jelzett fogalmi köre a 336. §. 7. pontjának értelmezésénél is irányadónak fogadandó el. Ez elv alapján pedig a B. T. K. 336. §-ának 7. pontja szerinti minősilés csak akkor állapitható meg, ha az ellopott dolog birtokosa vagy birlalója a szolgálatadó vagy annak házához tartozó személy volt; ellenben nem állapitható meg akkor, ha az, kinek az elvett ingó az elvételkor birtokában vagy birlalatában volt, nem volt a tettesnek szolgálatadója és nem is tartozott a szolgálatadó házához. Nem vitás, hogy a pénztári jegy az ellopás idején a sértettként fellépő B. J. asztalfiókjában volt. Az sem vitás, hogy B. J. a vádlottnak nem volt szolgálatadója és nem is tartozott a közgazdasági bank házához, hanem annak külön háztartást vezető hivatalnoka volt. A vitás csupán az lehet, vájjon B. J. ennek a pénztári jegynek az ellopás idejében birtokosa vagy birlalója volt-e. A birtok és birlalat fogalma a büntetőjog szerint sem lehet más, mint a magánjog szerint. Ez utóbbi szerint pedig ugy a birtok, mint a birlalat tényleges uralom, a mely a dolog feletti közvetlen befolyás gyakorlásában nyilvánul meg. A birlalat abban különbözik a birtoktól, hogy a birlaló az uralmat nem a sajátja feletti uralommal gyakorolja. Ily értelmezés mellett B. J. birlalója volt az ellopott értékjegynek, mert mindaddig, mig azt a saját íróasztalában tartotta, a banknak szabályszerű birtokbavétel és elhelyezés végett át nem adta; ő rendelkezett azzal, az ő uralma alatt állott az és bár tudatában volt annak, hogy az nem az övé, ezt a tényleges uralmat saját személyében gyakorolta. Kitűnik ez a vádlott és tulajdonos kölcsönös nyilatkozatából és a lopást követő ténykedéséből is, mert ha B. J. nem tekintette volna magát bhialónak, ha a bank és B. J. nem lettek volna abban a tudatban, hogy az értékjegy a bank birtokába nem jutott s az elvételkor nem volt, ez esetben nem egyeztek volna bele abba, hogy annak értéke a sértett biztositékából levonassék. Minthogy pedig ezek szerint a B. T. K. 336. §-ának 7. pontjában meghatározott minősilés fenn nem forog, teljesen közömbös az, hogy a jegy tulajdonosa inditványt terjesztett-e elő vagy nem, mert a lopás nem a szolgálatadó vagy ennek háztartásában levő személy ellen követtetett el. (Szegedi T. 1911. évi augusztus hó 9-én, 2337. sz.) Elvétel másnak-birtokából vagy birlalatáből. C. 4149/902. (Gl. XI.. 303. e.); C. 8607/903. (Gl. XI. 304. e.); C. 9696/903. (Gl. XI. 305. e.); C. 1437/904. (Gl. XI. 306. e.); C. 7786/904. és 7941/904. (Gl. XI. 307. és 308. e.; Ü. D. I. 104. 1.) Btk. 353. §. 383. Vádlott botütésekkel sértettet annak eltűrésére kényszeritette, hogy vele szemben fennálló követelésének biztosításául kabátját és mellényét vádlott magához vegye; ez esetben a zsarolás nem minősül a Btk. 353. §-ának 1. pontja szerint, mint amely minősítés