Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VI kötet. (Budapest, 1912)

Sommás elj. 1. §. — 5. 1) p. 5 í. §. 5. 1. p. A S. E. 1. §-ának 1) pontjára alapított keresetnek egyrészről előfeltétele az, hogy felperes a per tárgyát tevő ingatlant maga engedte át az alperesnek, másrészről az ilyen keresetnek nincs jogszerű alapja akkor, ha felperes az illető ingatlan visszabocsátására a jogosultságot nem az idézett törvényszakaszban foglalt három esetnek valamelyikére, hanem az anyagi jognál fogva őt netán megillető egyéb alapra fekteti. Az ilyen perben a bíróság a jogszabályt helyesen alkalmazza akkor, amikor a peres felek között levő dologi jogviszony eldöntésébe nem bocsátkozik. (Curia 1898 október 19-én I. G. 257. sz. a., F. IV. k. 90. 1.) A felperes keresetében mint telekkönyvi tulajdonos,, az alperestől, az ez által birtokban tartott lakásnak az ő rendelkezésére leendő bocsátását követelvén, a kereset ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítésére irányul; mint ilyen tehát nem esik a S. E. 1. §-ának 5. d) vagy 1) pontja alá. (Curia 1899 április 17-én G. 104. sz. a.) A nőnek férje ellen, az ő tulajdonát képező házban bírt közös lakásnak elhagyására irányuló keresete a S. E. 1. §-ának 5. 1) pontján alapul. Indokolás: Az ilyen tárgyú kereset megállapítására jogalapul csak az szolgálhat, ha az illetékes házassági bíróság a házasfeleket az együttélés kötelessége alól feloldja. Az ez iránti eljárás pedig kizárólag a házassági bíróság elébe tartozik és a házassági törvény szabályai szerint bírálandó meg. A felebbezési bíróság tehát nyilván téves felfogásból indult ki, midőn mint nem házassági bíróság e perben belebocsátkozott annak a kérdésnek bírálatába, hogy felperes kötelezve van-e az alperes durva bánásmódja következtében alperessel lakni vagy sem? Minthogy azonban felperes keresetének alapjául azt a jogalkotó tényt adta elő, hogy az alperes részéről folyamatba tett válóperben a házasfelek ágytól és asztaltól való különélése a házassági bíróság által már elrendeltetett, tehát közte és alperes között a házassági életközösség megszüntetésével elenyészett az a jogviszony, melyet a férjnek a nő javainak használatára nézve a házastársaknak együttélés iránti kötelessége tart fenn, a felebbezési bíróságnak Ítélete hozatalánál erre a körülményre is ki kellett volna terjeszkednie, azonban a felebbezési bíróság a tényállást arra nézve, hogy peres felek között a házassági bíróság az ágytól és asztaltól való különélést az 1894: XXXI. t.-cz. 98. és 99. §§-ai értelmében elrendelte-e, s hogy ennek következtében a vagyoni viszonyok tekintetében valamely rendelkezést tett-e avagy nem? egyáltalában meg nem. állapította s e szerint a tényállás szabályszerűen akkép megállapítva nincsen, hogy az ügy érdemlegesen megbírálható legyen: a