Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. V. kötet. (Budapest, 1911)

1881. L1X. t.-cz. 4. §. 17 vényszék elvetette, a bíróság hatáskörét megállapította és a perfelvételi határnapot kitűzte. Az elsőbiróság végzését a budapesti kir. Ítélőtábla helybenhagyta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig, ö Felsége kegyúri joga alapján, a döntést a kormánynak vindikálta. Ilyképen hatásköri összeütközés merülvén fel egyfelől a vallás- és közoktatásügyi miniszter, másfelől a budapesti kir. Ítélőtábla között az 1869: IV. t.-cz. 25. §-a alapján eljáró minisztertanács a jelen ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörét állapította meg. Erre vonatkozó határozatának indokai a következők: Törvényeink értelmében a legfőbb kegyúr ő Felsége a király. A magán kegyúri jog a legfőbb kegyúri jognak a kifolyása és a jogoknak és kötelezettségeknek oly különös köre, mely a legfőbb kegyúri jog keretében és annak tartalmából képződött. Azok a tények, melyek a magán kegyúri jog eredeti keletkezését megalapítják, kizárólag közjogi természetűek. Ezzel a felfogással egyezően, az 1553: 9. és 1569: 36 .t.-czikkek azt rendelik, hogy a magán kegyúri jog megszerzését ő Felsége a király, mint legfőbb kegyúr előtt kell bizonyítani. E törvények és azok alapján kifejlődött gyakorlat szerint a magán kegyúri jog körül a most jelzett vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket maga a király, mint legfőbb kegyúr van hivatva eldönteni, s ezt a jogát vagy deputatum judicium, azaz tetszése szerint egyháziakból vagy világiakból vagy mindkettőből vegyesen kiküldött ítélőszék vagy mindenkori kormánya utján, ujabb időben azonban mindig kormánya utján gyakorolja. A kir. bíróságok ujabb időben többször Ítéltek ugyan kegyúri perekben, de ezekben a perekben az képezte az elbírálás tárgyát, hogy a keletkezésére nézve nem vitás kegyuraság kit illet, a vita csakis a kegyúri jog átháramlásának magánjogi alapon eldöntendő kérdése körül forgott, s így tulajdonképen csak magánjogi viszonyt érintett. Más szempont alá esik azonban az eset, ha a kérdés az, vájjon létezik-e vagy keletkezett-e egyáltalában valamely egyházra vagy egyházi javadalomra nézve a magán kegyúri viszony. Az ily kérdés nemcsak közjogi mozzanatok figyelembe vételével, tehát közjogi alapon döntendő el, hanem — amennyiben a magán kegyúri jogot a legfőbb kegyúri joggal szembeállítja — közjogi viszonyt érint és igy maga az ügy minden kétséget kizáróan közjogi vitás ügy. A közjogi vitás kérdések csak annyiban tartoznak a magánjogi alapon, magánjogi viszonyok felett ítélkező polgári bíróságok hatásköréhez, amennyiben azt a törvény kifejezetten rendeli; oly i 2 Polgári tk. rdt. /