Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. V. kötet. (Budapest, 1911)

12 1881. LIX. t.-cz. 4. §. vetkezésképen a felp. azt tartozott volna igazolni, hogy férje részére Árvavármegye törvényhatósági bizottsága végkielégítésként megállapította a keresetbe vett 4000 koronát. Ezt a döntő körülményt azonban a felp. nem volt képes beigazolni, illetve a 2. •/. alatt becsatolt jegyzőkönyvi kivonat annak igazolására bizonyitékul el nem fogadható; mert a megyebizottsági közgyűlés a 2. •/. alatti tartalma szerint csak azon módozatot állapitotta meg, amely szerint a nyugdijintézeti választmány által felp. férje részére végkielégítésül megállapított összeg kiutalványozható lenne, ellenben már mint befejezett dolgot tekintette azt, hogy a végkielégítési igény meg lett állapítva s ennek következtében ennek a kérdésnek az elbírálásába bele sem bocsátkozott. Igaz, hogy az alp. által alkotott s a belügyminiszter által jóvá is hagyott nyugdijszabályzat 8. és 9. §-aiban foglalt intézkedésekre való tekintettel a felp. férjének végkielégítéshez való igénye végérvényesen megállapítottnak volna tekintendő: minthogy azonban a szabályrendeletek a fentálló törvénynyel ellentétes rendelkezést nem tartalmazhatnak, illetve a szabályrendeleteknek a törvénynyel ellentétes rendelkezései hatálylyal biroknak el nem fogadhatók s e szerint a felp. férjének végkielégítéséhez való igénye érvényesen megállapítottnak szintén nem fogadható el: a T. a kereset jogalapjául felhozott tényt nem találta bebizonyitottnak mihez képest a neheztelt ítéletnek a megváltoztatásával a felp.-t keresetével el kellett utasítani. A kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokoknál fogva és a felebbezésben előadottakra tekintettel azért: mert a megyei törvényhatósági bizottság 2. •/. alatti határozatával szemben, — amelynek tartalma szerint csakis a nyugdijkezelö választmány által már megállapított végkielégítési összeg kiutalása tárgyában történt rendelkezés — az erre vonatkozó 3. •/. alatti belügyminiszteri határozatnak az a kitétele, hogy a „vármegye törvényhatósági bizottsága néhai K. G. részére 4000 korona végkielégítést szavazott meg" döntő sulylyal nem bírhat és nem döntheti meg a másodbiróság ítéletének — a 2. •/. alatti tartalmából merített — azt a helyes megállapítását, hogy a határozat a kérdéses végkielégítési igény jogosultsága kérdésének az elbírálásába nem bocsátkozott. (1905 január 19. 2468/1904.) Kincstári bányamérnök nyugdijkövetelése tekintetében azokra az illetményekre n zve, melyek az 1893. év előtti időre, vagyis az állami tisztviselők illetményeiről szóló 1893: IV. t.-cz. előtti időre vonatkoznak, megállapítandó birói hatáskör. A kereseti kérelem I., 2., 3. pontja alatt előterjesztett, az 1893: IV. t.-cz. életbeléptetését megelőző időből eredő nyugdíjigény tekintetében a birói hatáskört meg kellett állapítani; mert az 1896: XXVI. t.-cz. 152. §-a ezeket az igé-