Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

473. §. nek veendő; s habár a szerződés az évnegyed vagy év közepére elhalasztott díjfizetés után csak az esedékesség időpontjában válik is hatályvesztetté, az az évnegyed vagy év közepéig hatályos fennállását nem érinti. Ebből folyólag a biztosító a szerződés fennállásának tartamára eső díjrész erejéig a biztosítási szerződésből s az ebből folyó váltóügyletből őt megillető jogánál fogva a fedezeti dijváltót jogosan érvényesítheti. Alp. tehát, a mennyiben a kereseti váltón látható elfogadói nyilatkozata valódi, az egész évre járó 10 frt 90 krból az 1895 július 6. napjától 1895 szeptember 1-ső napjáig terjedő 1 hó és 25 napra eső 1 frt 64 kr. tőkét és ennek kamatát megfizetni köteles. C: Hh. indokaiból annyival inkáb, mert a Kt. 486. §. 2. bekezdésében foglalt az a kivétel, hogy a biztosított a lejárt dijat megfizetni köteles, a 486. és 485. §. rendelkezéseinek egybevetése alapján helyesen csak ugy értelmezhető, hogy a biztosított a viselt és letelt koczkázati időszakra eső megfelelő biztosítási dijat tartozik megfizetni, mely törvényrendelkezés a koczkázat és biztosítási dij oszthatlanságának elvével nem áll ellentétben, minthogy a koczkázat csak akkor és addig tekinthető oszthatlannak, ha és a mig a koczkázat hatályában fennáll, a koczkázat oszthatlansága azonban megszűnik azon pillanatban, a midőn a koczkázat, illetőleg az annak alapját képező biztosítási szerződés hatályát vesztette, mihez képest a koczkázat oszthatlanságának; megszűnésével összefüggően megszűnik a koczkázat ellenértékét képező biztosítási dij oszthatlansága is. A fenforgó esetben a koczkázat a T. ítéletében megjelölt időpontig, azaz a követelt biztosítási dij fizetésének lejárta napjáig, hatályban állott, addig tehát oszthatatlan volt, de ezt a napot követő naptól fogva a Kt. 485. §. 4. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatályát vesztvén, a koczkázat ekkor véget ért és beállt azon eset is, midőn a dij a viselt koczkázat-tartamnak megfelelőé a megoszthatóvá vált. (1896 jun. 10. 442. sz.) Hasonló C. 139/902., 682/900. II. K. és V. tsz.: Nem vitás peres felek közt, hogy az A) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés 1895 január 11-én, a B) a. ajánlat alapján megkötött biztosítási szerződés 1895 május 24-én lépett hatályba és hogy e két ajánlat alapján létrejött biztosítási szerződés után fizetendő dijak tekintetében az a megállapodás jött köztük létre, hogy azok a biztosítási szerződés egész tartama alatt minden év szeptember 1-én fizetendők, és hogy a kereseti összeg a második biztosítási évre vonatkozik. Alp. azt vitatta, hogy a biztosítási szerződések az által, hogy a második évi biztosítási dijat a lejáratkor nem fizette, hatályukat vesztették és így felp. a fenn nem álló biztosítási szerződések után dijat nem