Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

470. §. 55 tositottnal? a kötvény 6. pontjában emiitett raktára volt-e olyan terjedelmű, hogy abba a biztosítási összeggel felérő és a biztosítottal azonos minőségű árukészlet elhelyezhető volt-e.? s végül, hogy a felperes üzleti conjuncturái szükségessé tették, vagy egyáltalán megengedték-e biztosítási összegnek megfelelő árukészlet felhalmozását vagy sem? — mert, ha mindezek a kérdések a felperesre nézve kedvezőtlenül volnának eldöntendők, azok alapján a fentebb előadottak szerint a felperesnek a túlbiztosítás tekintetében a biztosítási szerződés megkötésekor fenforgott rosszhiszeműsége — mint a biztosítás ezen nemének jogi természetével ellenkező — megállapítható nem volna. A peres felek között az A) alatt csatolt kötvény szerint létrejött biztosítási szerződés tehát rosszhiszemű túlbiztosítás okából érvénytelennek ki nem mondható. Minthogy pedig a peres felek között az nem vitás, hogy felperes az A) alatti kötvény 6. pontjában biztosított ingóiban a szerződés tartama alatt a keresetben megjelölt időben tűzkárt szenvedett, — alperes pedig a perben fel nem hozott, illetőleg nem bizonyított olyan körülményeket, melyek a biztosítási szerződés érvényét és az alperes kártérítési kötelezettségét megszüntetné: ennélfogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, a felek közt létrejött biztosítási szerződést érvényben fennállónak kimondani, a felperes kártérítési igényét megállapítani, s az elsőbiróságot a keresetbe vett kárkövetelés és mennyisége felett uj határozat hozatalára utasítani kellett. A lár. Curia: A másodbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyatik. (1905 május 24. 1361/1904. sz. a.) 105. I. A biztosító az üzletszerzéssel, tehát ajánlatok felvételével is megbízott közege által az ajánlat homályos kitöltése körül elkövetett hibára a biztosítottal szemben sikerrel nem hivatkozhatik. — II. A kereskedelmi törvény 478. §-ának 2. bekezdése szerinti aránylagos kártérítésnek csak abban az esetben van helye, ha a biztosított tárgyak értéke a biztosítási összeget meghaladja. — III. A biztosítási feltóteleknek az a kikötése, hogy a kárigény elenyészik, ha a biztosított a kárt tudatosan txílozta, a kereskedelmi törvény 472. és 477. §-aival szemben érvénynyel nem bír. — IV. Az, hogy a biztosított ékszerek olcsóbban vétettek, mint amennyire biztosíttattak, a rosszhiszemű tiilbiztositást meg nem állapítja. (Curia 1908 november 5. 505/908. v. sz. IV. p. t.) Ad II. A keresk. törvény 478. §-ában megállapított aránylagos kártérítés iákkor is alkalmazandó, ha a biztosított tárgyak nagyobb értékűek, mint a biztosított összeg, és a tárgyaknak csupán egy rész** semmisült meg. Curia 271/1899. Ad III. Nem érvényes kikötés, hogy az első két évre járó dij az osztatlan díjrészletet képezi. (Curia 970/1899.) Gr. Dtár IV. 1057; hogy díjfizetési késedelem esetére kötbér vagy pénzbírság köttetik ki. .Curia 611/1895.) Gl. Dtár IV. 1054.