Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

54 Kereskedelmi jog. ségben biztosított árukészletnél a koronként változó mennyiség a biztosított által igazolandó és mert az sincsen kizárva, hogy a biztosított az árukészletének értékét a biztosítási szerződés időtartama alatt felemeli, ezért ily esetekben a nyerészkedési szándék eleve ki van zárva, miért is jogszabályt képez, hogy fogyó és szaporodó mennyiségben biztosított áruknál a rosszhiszemű túlbiztosítás fogalmilag ki van zárva. A rosszhiszeműségnek már a biztosítási szerződés megkötésekor fenn kell forognia. A kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság a felperest keresetével egyedül a K. T. 470. §-a alapján abból az okból utasította el, mert a felperes részéről rosszhiszemű túlbiztosítást lát fenforogni. A kir. ítélőtábla azonban az elsőbiróságnak ezt az álláspontját el nem fogadhatja. Az elsőbiróság ugyanis Ítéletének indokolásában azt helyesen állapította meg, hogy felperes az A) alatti kötvény E) tétele alatt elősorolt s az udvarban levő raktárban elhelyezett üzleti árukat fogyó és szaporodó mennyiségben biztosította 50,000 korona érték erejéig. Koronként s igy változó mennyiségben levő árukészlet biztosítása esetében azonban a rosszhiszemű túlbiztosítás fogalmilag ki van zárva. Rosszhiszemű túlbiztosítás fenforgásának megállapítására ugyanis egymagában nem elegendő az a körülmény, hogy a biztosított a biztosított dolgokat sokkal nagyobb értékre biztosította, mint a minővel azok a valóságban birtak, vagy bírhattak, hanem ennek elengedhetetlen előfeltétele az, hogy minden kétséget kizáró módon megállapittassék az, hogy a biztosítási összeg megállapítása nyerészkedési szándékkal történt. Ezt a nyerészkedési szándékot pedig már eleve kizárja a K. T. 489. §-ában foglalt az az intézkedés, hogy változó mennyiségben biztosított árukészletnél a koronként változó mennyiség a biztosított által igazolandó. De kizárja ennek a nyerészkedési szándékból eredő rosszhiszeműségnek — melynek már a biztosítási szerződés megkötésekor kell fenforognia — megállapithatását az a körülmény, hogy még abban az esetben is, ha a biztosítási szerződés megkötésekor a biztosított árukészlet értéke a biztosítási összegen alul is volt, egyáltalán nem tekinthető elvileg kizártnak, hogy a biztosított árukészletének értékét a biztosítási szerződés tartama alatt a biztosítási összegnek megfelelően emelje. — Annál kesvésbé lehet erről szó a kereset alapját képező biztosítási szerződésnél, melylyel a biztosítás 10 évi tartamra köttetett és felperes a tűzkárt már a biztosítás első évében szenvedte. Nem döntő tehát az alperesnek a rosszhiszemű túlbiztosításra alapított kifogása tárgyában az, hogy felperesnek a kötvény 6-ik pontja szerint biztosított árukészlete a biztosítási szerződés megkötése és a tűzkár idejében ténylegesen mennyi értéket képviselhettek, hogy továbbá a biz-