Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

40 Kereskedelmi jog. megsértésével vonta le a következtetést, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügynök mindenben a biztositó társaság meghatalmazottja, és hogy a félnek az ügynök részéről való mindennemű megtévesztése a biztositó társaság által való megtévesztés hatályával bir. Mert a felebbezési biróság Ítéletének tartalma szerint ilyen álláspontra nem helyezkedett, hanem csupán a fenforgó esetié vonatkozólag alkalmazta azt a jogszabályt, hogy a megtévesztés következtében létrejött szerződés a megtévesztettre nézve a megtévesztővel szemben nem kötelező. A most idézett jogszabálynak jelen esetre való alkalmaztatása azonban mindenesetre föltételezi annak vizsgálatát, hogy a felp. társaság magánhivatalnokának, illetőleg ügynökének az a megtévesztő eljárása, melyet a felebbezési biróság Ítéletében tény ül állapított meg, a felp. hátrányára szolgálhat-e? vagyis a felp.-re hárulnak-e a megtévesztés következményei? Erre nézve pedig a jelen perben irányadóul szolgál, hogy a biztositónak ügyletszerzéssel megbízott magánhivatalnoka vagy ügynöke a biztositó társaság részéről mindenesetben megbízottnak tekintendő arra, hogy a társaságot kötelezőleg a biztosítottnak a biztosítási dij mérve tekintetében a valóságnak megfelelő felvilágosítást adjon. Annái kevésbbé lehet ez kétséges, a fenforgó esetben, amikor a fizetendő biztosítási dij mérve tekintetében a C) alatti ajánlat csak a tarifára való általános utalást foglal magában. Ha tehát, amint ez a jelen esetben történt, a biztositó társaságnak ügyletszerzéssel megbízott közegei azzal a valótlannak bizonyult kecsegtetéssel birták rá a felet a biztosításra, hogy ez által olcsóbb és előnyösebb szerződést fog kötni, mint azok a biztosítási szerződések, amelyeket két más társulattal előzőleg már megkötött, akkor az a fél, aki erre vonatkozó megtévesztésből irta alá az ajánlatot, az ily módon keletkezett biztosítási szerződés érvényét jogszerüleg megtámadhatja; mert ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a fizetendő biztosítási dijak mérve s az alp. által elérni kívánt lényeges czél tekintetében és igy a szerződés lényegére nézve a szerződésre lépni kivánó felek szándéka egymástól eltérvén, az akarat megegyezése hiányzik, e nélkül pedig szerződés joghatályosan létre nem jöhet. A szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges akarat megegyezés hiánya következtében pedig nem jöhetnek figyelembe a felp. által felülvizsgálati kérelmében felhozott azok az érvelések, hogy az alp. kellő gondossággal maga is ellenőrizhette volna a felp. ügynöke által kilátásba helyezett körülményeket, hogy a fenforgó esetben felp. szerint nem a vele kötött, hanem az alp. részéről két más társulattal megelőzőleg kötött biztosítási szerződések értelmezéséről van szó, az utóbbira pedig az ügynök jogköre ki nem terjed, s hogy amennyiben az ügynök rosszul szoroz, oszt vagy öszszead, az ily helytelen számmüveletekre a biztosítási társaság