Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

466. §. 23 39/b. A biztosítási szerződés felett való rendelkezési jog a biztosítottat illeti, azonban csak addig, inig a lemondás joghatályosan történhetik a kötvény puszta átadása által és a biztosi tó hozzájárulása nélkül is ha a kötvény bemutatóra szól. Ezen átadás után, a biztosított a szerződést a kötvény birtoka nélkül joghatályosan nem stornírozhatja. (C. 1901 szept. 28. 442/1910. v. sz. IV. p. t.) 40- Ha a feles munkás maga biztosítja az egész termést, akkor az ingatlan tulajdonosa, a ki a biztosításhoz hozzájárulni nem akart, a tűz folytán elpusztult egész termésért felvett biztosítási összeg felét nem igényelheti a biztosított felestől. Felperes oly megállapodással vette át alperes ingatlanát, hogy ő munkálja a termés fele őt, fele alperest illeti. Alperes felhívta felperest, hogy biztosítsák a termést jégkár ellen, de felperes kijelentette, hogy nem kíván biztosítani. Erre alperes az egész termést biztosította és felvette az egész kárösszeget. Ennek felét követeli felperes alperestől. E tényállásból nyilvánvaló, hogy felperes a kárbiztositás tekintetében sem alperessel, sem a biztosítási társulattal szerződési viszonyban nem állott és hogy az alperes és a biztosító társulat között létrejött biztosiási szerződésből felperesre sem kötelezettség, sem jog nem származott. A kereskedelmi törvény 466. §-a értelmében az alperes által kötött biztosítási szerződésből felperes javára követelési jog a biztosító társulat irányában csak akkor származott volna, ha alperes a biztosítási szerződést felperes javára is kívánta volna megkötni és a szerződésbe ez a körülmény a biztosító társulat tudtával akár felperes, mint egyik biztosított nevének kitételével, akár megnevezése nélkül, de annak világos kitételével befoglaltatott volna, hogy biztosítottnak nem egyedül alperes, hanem a lehető kár által felerészben érdekelt kötvénybirtokostárs is tekintetik; alperes irányában pedig akkor származott volna követelési joga felperesnek, ha felperes alperest a kárbiztositással megbízta volna; vagy ha alperes a szerződést bár, megbízás nélkül, de felperes javára is kívánta volna megkötni. Azonban a megállapított tényállás szerint felperes nem bízta meg alperest a kárbiztositással, sőt határozottan kijelentette, hogy biztosítani nem akar, és arra sincs adat, sőt felperes sem állítja, hogy alperes kedvezményezetté a termés fele részére nézve felperest kívánta tenni, vagyis hogy alperes a biztosítási szerződést felperes javára is kívánta kötni. Nem állította felperes azt sem, hogy a biztosítási szerződésbe az ő neve is felvétetett biztosítottként. A fent előadottak alapján nem tekinthető alperes megbízás nélküli ügyvivőnek és nem tekinthető a biztosítási szerződés alperes mint megbízás nélküli ügyvivő által felperes javára is megkötöttnek; mert a szerződések mekötésénél főkép a szerződő felek akarata az irányadó; már pedig a megállapított tényállás szerint sem alpe-