Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

463—464, §. 13 történt volna, a mikor alperesnek a megégett takarmány felhasználására vonatkozó joga már megszűnt. A felebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint azonban — a mely megtámadva nincs — a tűzkár idejében a megégett takarmányszalma felperesnek még át nem adatott. Az pedig, hogy alperesnek a megégett takarmányszalma felhasználására vonatkozó joga sem szűnt meg még akkor, az kétségtelen abból, hogy a tüzeset idejében a haszonbérleti idő sem járt még le teljesen, és hogy a szerződés végső pontja szerint a bérbeadó megengedte, hogy a bérlő a bérlemény utolsó évében élő jószágállományát még 1906. évi márczius hó 1-éig minden külön díjazás nélkül a bárlemény területén tarthassa, a mi ellenkező kikötés hiányában a haszonbérlő által a haszonbérlemény tárgyában termelt takarmánynak ezen az időn belől való felhasználhatását is, a dolog természete szerint, magában foglalja. Egyébként azonban itt a tulajdon kérdése teljesen közömbös is, mert a kárbiztositás tárgyát lényegileg nem a mindenkori tulajdonos érclekének, hanem a biztosítottnak, a biztosított dolog tekintetében fennálló az a saját érdeke képezi, melytől magát a biztosítás által megóvni kívánja és igy a megállapított, vagy megállapítandó kárpótlási összeget, a biztosított alperestől felperes, mint a haszonbérbeadó engedményese csak akkor követelhetné, ha a haszonbérlemény területén termelt takarmányt, igy a leégett takarmányszalmát is, alp. haszonbérlő nem a maga, hanem elvállalt kötelezettsége alapján felperesi jogelőd javára és érdekében biztosította volna. Ilyen megállapodás létezését azonban felperes nem is vitatta és a felebbezési bíróság sem állapította meg. (1906 máj. 17. G. 60. sz.) 19. A kárbiztosiíásnak a kereskedelmi törvény 463. §-ában foglalt fogalmi meghatározásához képest a biztosítás e nemének a biztosítottat érhető vagyoni hátrány ellen kell irányulnia és ennélfogva senki a más vagyonát annak bizonyítása nélkül, hogy neki a biztosított tárgynak épségben maradásához vagyoni érdeke fűződik, a maga javára érvényesen nem biztosithatja. (Curia 1893 deczember 12. 1612. sz.) 20. A biztosítási szerződés oly kétoldalú szerződést képez, mely a biztosított félnek a biztosító személyébe vetett különös bizodalmában leli alapját s ez okból a szerződő felek egyike a szerződésből folyó jogokat és kötelezettségeket a másik felet is kötelező hatálylyal egy old alulag másra át nem ruházhatja és a „Tisza" biztosító társaság egyoldalú ténye által maga részéről a közte és alperes között létrejött biztosítási szerződést felbontotta, másrészt alperes, ki felperes biztosító társasággal szerződéses jogviszonyba lépni nem hajlandó és nem is köteles, a „Ti-