Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

168 Kereskedelmi törvény. nálfogva tekintendő a halasztás részére megadottnak, mert alperes a dijváltó bemutatását s ezzel kapcsolatban a fizetésre való felhívást az előző gyakorlat ellenére elmulasztotta, hanem azzal védekezik, hogy az 1903. évi szeptember hó 22-én esedékessé vált dij kifizetésének elumulasztása miatt a biztositási ügylet hatályát azért nem lehet megszűntnek tekinteni, mert ő az alperes trencséni főügynökével abban állapodott meg, hogy az érintett dijrészlet a fentebb előadott módon beszámiíás utján fog kiegyenlittetni. Felperesnek ezt a mentségét elfogadni azonban nem lehetett, mert felperes nem is állította, hogy alperes főügynökét ily megállapodás létesítésével megbízta, vagy hogy a főügynökével állítólag létesített ily megállapodáshoz utólag hozzájárult volna. A biztosítótársaság főügynöke pedig, ha a társaságtól a dijváltót behajtás végett meg is kapta, külön felhatalmazás nélkül, a biztosítottal ily megállapodásra, mely nyilván a díjfizetésre vonatkozó haladékadást foglalna magában, — főnökét kötelezően nem léphet. C: A felperes által D) alatt csatolt és valódiság tekintetében nem kifogásolt levél tartalma szerint az alperes biztosítótársaságnak trencséni főügynöksége arra szólította fel a felperest, hogy három rendbeli és — köztük a kereseti — biztosításának az 1902. évben lejárt diját a trencséni főügynökséghez küldje be. Ennek a levélnek tartalma tehát megczáfolja a felperesnek az alperes által különben is tagadásba vont azt az állítását, hogy az alperes társaság a felperessel szemben a C) alatti kötvényen alapuló biztosítás előző éveiben azt a gyakorlatot követte volna, hogy felperesnek az esedékes dijkötelezvények fizetés végett mindig bemutattattak s ilyen gyakorlat létezésére következtetés nem vonható abból sem, hogy a több évre szóló biztositásnál a visszatérő vagy időszakokban fizetendő biztositási dijakról dijkötelezvények vagy dijváltók adattak, amiért is az alperes trencséni főügynökének, ifj. K. Henriknek és F. Bélának a felperesnek saját bizonyítékával megczáfolt erre a tényállítására tanukkal leendő kihallgatása helyesen mellőztetett. A D) alatti levél világos tartalmával kapcsolatban az alperesnek viszonválaszában foglalt azzal a beismerésével, hogy trencséni főügynöke a felperest egyszer-másszor fizetésre felszólította, csak az állapitható meg, hogy a felperes és az alperesnek a dijak beszedésével megbízott trencséni főügynöksége között az a gyakorlat állapíttatott meg, hogy a felperes az esedékes évi dijak fizetésére rendszerint levélileg felhivatott. Felperes beismeri, hogy az 1903. évi szeptember hó 22-én lejárt évi dijrészlet megfizetésére őt az alperes zsolnai főügynöksége az 1903. évben a községi elöljáróság utján felhívta, ezzel pedig az alperes eleget tett a biztositási előző éveiben .szokásba hozott annak a kötelezettségének, hogy a felperest a lejárt dijrészlet fizetésére