Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

485. §. 169 felhívja és a dolog lényegén mit sem változtat az a körülmény, hogy a felhívás, nem mint addig szokásban volt, levél utján intéztetett az alpereshez, hanem a községi elöljáróság közege utján szóbelileg, amint ez az árva szók hatósága alá tartozó biztosításoknál szokásban volt, mert a felperes, mint kör-közgyám az alperes biztosító társasággal ebben a minőségében is üzleti összeköttetésben állott és igy tudta, hogy a községi közeg a lejárt biztosítási dijak behajtásával az alperes trencséni főügynöksége által van megbízva és hogy a beszedett dijak oda szállíttatnak be. A felperes ezek szerint az 1903. évi szeptember hó 22-én lejárt visszatérő időszakban fizetendő biztosítási dijat a szokásba hozott felszólítás daczára meg nem fizetvén, minthogy nem is vitatja, hogy a fizetésben véletlen baleset vagy erőhatalom által gátoltatott volna: a G) a. kötvényen alapuló biztosítási szerződés a Kt. 485. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezés alapján hatályát vesztette és ebben a tekintetben a törvény kifejezett rendelkezése mellett teljesen súlytalan, hogy vájjon az alperes ,a felperest a szerződés hatályvesztettségéről értesítette s a biztosítási ügyletet könyveiben törölte-c vagy sem. A felperes által felhozott beszámítási kifogásra vonatkozóan a Curia elfogadja a másodbiróság által felhozott indokokat. A másodbiróság ítélete tehát ezekből az okokból és az ezekkel átvett indokolása alapján helybenhagyandó volt. (1908 ápr. 23. 637/907. sz.) V. ö.: C. 495/906. 381. A biztosítási ügynök a biztosító irányában nincs jogosítva arra, hogy a biztosított áUal az egyik biztositási ügyletre adott váltót a biztosított kívánságára a másik ügyletre adott gyanánt számolja el. (C. 623/905. — 906 márcz. 29.) 382. A biztositási ügynök azon szóbeli megállapodása, hogy a fennálló tarifában megállapított biztositási díjból bizonyom hányadot elenged, nem kötelezi a társaságot. (C- 1122/905. — 906 szept. 27.) 383. Abból, hogy a biztosító társaság főügynöke, a ki a kötvényt kiállította s igy a biztosító részéről biztositási szerződés kötésére jogosítottnak tekintendő, a kár megbecslésébe bocsátkozott és a szerződés alapján kártérítés fizetésére késznek nyilatkozott, jóllehet tudta, hogy a visszatérő időszakban fizetendő díj csak elkésve s az okozott tűzkár után fizettetett be, következik, hogy ezen szerződést a biztosító a díjfizetés elmulasztása daczára is hatályban állónak tartotta. (Bpesti tábla 1905 dcezember 7. G. 147. sz. a.)