Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

485. §. 167 379. Azt, hogy a perelt biztosítási dij első évi, a biztosító tartozik bizonyítani. (M. kir. Curia 2116/1909. sz. — 1909 június 8.) 380. A társaság főügynöke által követett azon gyakorlat, hogy a biztosítottat az évi dijak fizetésére rendszerint felszólította, a társaságra nézve kötelező. Nem szükséges azonban, hogy a felszólítás az évi dij fizetésére levél utján történjék, bárha az addig igy volt is szokásban. Nem kötelezi a társaságot a főügynökkel létrejött az a megállapodás, hogy a biztosítási dij egy per alatt levő ellenkövetelésnek kifizetésekor fog levonatni. Bpesti T.: Alperes a kereseti követelés ellen azt a kifogást emelte., hogy a felek között a G) alatt mellékelt biztosítási kötvény szerint létrejött tüzkárbizíositási ügylet a Kt. 485. §-ának 4. pontja értelmében hatályát vesztette, minthogy felperes az 1904. évi augusztus hó 16-án történt tüzesetet megelőzőleg 1903 szeptember 22-én esedékessé vált, negyedik évi biztosítási dijat nejn fizette ki. Felperes vitatta, hogy neki a kérdéses díjrészletről szóló váltó kiegyenlitás végett nem mutattatott be. bár a D) alatt csatolt levélből kitetszően alperes felperessel szemben — kinek alperesnél több év óta több rendbeli biztosításai voltak — azt a gyakorlatot követte, hogy a dijak beszedésével megbízott trencséni főügynöke által az illető dijválíók bemutatása mellett felperest a dijak kifizetésére levélben felhívta. Erre támaszkodva felperes azzal védekezett, hogy őt az 1903. évi biztosítási dij nem fizetése tekintetében mulasztás nem terheli. Felhozta felperes, hogy annak, mikép alperes és annak trencséni főügynöke nem követelték tőle a dijat és ő azt nem fizette ki, az volt az oka, hogy egy másik biztosítási kötvény alapján, az 1902. évi november havában történt tűzkár folytán 3409 korona kárkövetelése volt felperesnek alperes ellen, amely iránt ugyan per volt folyamatban a felek között, de mindamellett az alperes trencséni főügynöke, ifj. K. H. azt mondotta felperesnek, hogy az 1903. évi szeptemberben lejárt biztosítási dijat az 1902. évi tűzkár fejében fizetendő összegből fogja levonásba hozni. 0 (t. i. felperes) a maga részéről ennek eleget is kívánt tenni, mert az 1902. évi tűzkár fejében megítélt kárösszegnek 1904. évi november 28-án történt kifizetése alkalmával követelte a szóban forgó biztosítási dij levonását, majd pedig, amikor a kifizetést teljesítő S. G. ügynök alperestől vett utasításra ezt a kívánságát megtagadta, felperes átvette ugyan az egész kárösszeget, de abból ugy az 1903. évi, valamint az 1904. évi dijat is, a kereseti kötvényre alperesnek posta utján beküldötte s miután azokat alperes nem fogadta el, felperes a megfelelő összegeket birói letétbe helyezte. Ezek szerint felperes sajátképen nem is azt vitatja, hogy an-