Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)

80 Kereskedelmi törvény 280—281. §§. 1769. A leszámítolásnak megállapított az a módja, hogy a tíz évi 20 részletben fizetendő utalványok ötegyfél százalék évi, negyedévenként számítandó kamat, kamatok kamatjának levonása mellett lesznek escomptálandók, ugy értelmezendő: hogy a kamat nem a névleges utalvány, hanem a tényleg kifizetés alá jutó pénzösszeg után lesz negyedévenként előrja leszámítandó; csupán a szokásos escompte-üzleteknél vonandó le az a névérték után, amikor t. i. minden kamatok kamatjára vonatkozó intézkedés nélkül lesz a leszámitolás megállapítva. (C. 1897. január 21. 497/189Ö. sz.) 1770. A törvényben meghatározott nyolcz százalék kamaton felül provízió avagy birlság czimén kötelezett az a melléfktartozás sem ítélhető meg, mely arra az esetre köteleztetett, ha az adós a lejárati idő előtt fizetné vissza a kölcsönt. Csak a bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteiből származó követelései nem esnek e tekintet alá. C. mint felülv. tan.: A kereset alapját képező adóslevél 4-ik pontjában alperes az esetben, ha a kölcsöntőkét egészben vagy részben öt év előtt fizetné vissza, arra kötelezte magát, hogy az idő előtt visszafizetett tőke után a 3. pontban kötelezett 2% provizión felül 3% kártalanítási dijat íizetend. Felperes a keresetet nem az adóslevélnek erre a 4-ik pontjára alapította, de erre nem is alapíthatta, mivel ez a pont oly esetről szól, amikor az adós a tőkét vagy annak egy részét 5 év letelte előtt önként visszafizetné, hanem a kereset annak világos tartalma szerint az adóslevél 3., 5. és 6-ik pontjaira van alapítva, amely pontok azt tartalmazzák, hogy az adós a tőke visszafizetése alkalmával minden esetben egyúttal 2% províziót, és ha a kamatfizetési határidőket elmulasztaná, a késedelmes kamatrészlet után 8% késedelmi kamatot és 3% bírságösszeget, úgyszintén a késedelmes fizetés által okozott mindennemű kárát megfizetni köteles leend. De akár neveztessék ez a 3% az adóslevél 4-ik pontjában emiitett kártalanítási dijnak, akár pedig az adóslevél 5-ik pontjában emiitett bírságösszegnek, az az elsőbiróságilag is már megítélt 8% kamaton felül felperes részére az 1877: VIII. t.-cz. 2-ik és 4-ik §-a rendelkezésénél fogva meg nem ítélhető. Felperesnek az az érvelése, hogy a kölcsönügylet felperesre nézve az 1876: XXXVII. t.-cz. 259. §-a 2-ik pontja érteimében kereskedelmi ügyletet képez, amelyre az 1877: VIII. t.-cz. 4-ik §-a, annak 9. §-a szerint, nem alkalmazható, továbbá az az érvelése, hogy a követelt 3% nem tekinthető az idézett törvény 2. §-a alá eső mellék tartozásnak, mert az csak akkor teljesítendő, ha a kölcsöntőke 5 év előtt fizettetnék vissza, és igy sem nem időnként visszatérő, sem nem folytonosan teljesítendő tartozást, hanem oly főkötelezettséget képez, amely nem a szerződés teljesítésének biz-