Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)
72 Kereskedelmi törvény 43., 44. §§. Az alp. által védelmére felhozott ezek a nemleges' körülmények a felebbezési bíróság ítéletében megállapított irányadó tényállás szerint: valók ugyan, azonban a felebbezési bíróság ezekből a K. T. 49. §-ában foglalt jogszabály megsértésével vonta le azt a következtetést, hogy felp. az A) alatti számlában megjelölt árunak vételárát alp.-tői jogszerüleg nem igényelheti. Mert a K. T. 49. §-a szerint az üzletvezető által megkötött ügylet akkor is a főnök nevében megkötöttnek tekintendő, ha az világosan nem a főnök nevében köttetett, de a fenforgó körülményekből s nevezetesen: a szerződő felek akaratából az tűnik ki, hogy az üzletvezető az ügyletet főnöke nevében kötötte. Ennek megállapításánál kétségtelenül figyelembe veendő az a körülmény, hogy az üzletvezetővel ügyletet kötő harmadik személy saját álláspontja szerint az ügyletet kivel szándékozik megkötni, vájjon a főnökkel-e vagy saját személyében az üzletvezetővel? Már pedig a fennforgó esetben a felebbezési biróság Ítéletébe* megállapított irányadó tényállásból nyilván az tűnik ki, hogy a szerződő felek akarata szerint a kereseti árura vonatkozó vételügylet a felp., mint eladó, s másfelől az alp., mint vevő között köttetett meg. A felebbezési biróság ugyanis tényül állapította meg ítéletében, hogy felp. mintegy 8 éven keresztül állott a temesvári K.-féle tímárüzlet tulajdonosával üzleti összeköttetésben, s hogy ezen idő alatt felp. a temesvári K.-féle timárüzlet részére váltóhitel mellett szállította az árukat oly módon, hogy a váltókon alp. is kötelezettséget vállalt. Az emiitett timárüzletet a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás szerint az alperesnek férje: K. Gy. eredetileg a saját neve alatt, 1902. évi február hó 16-tól, tehát a kereseti árunak 1902. évi deczember havában történt megrendelését megelőző időponttól kezdve azonban már alp. neve alatt, mint ennek üzletvezetője folytatta; s felp.-nek az a tényállítása, hogy alp. őt az üzlet átvételéről nem értesítette: az irányadó tényállás szerint megczáfolva nincs, illetve nincs arra adat, hogy az alp. ennek az ellenkezőjét kérte volna megállapítani. Ebből a tényállásból a fenforgó körülményeknél fogva nyilvánvaló, hogy az eladó felp., ki a kereseti áruk megrendelése előtt a szóban forgó timárüzlet tulajdonosával állott üzleti összeköttetésben és mindig az üzlet részére kívánta szállítani, bár az üzlet tulajdonosának személyében a felp. tudta nélkül időközben változás történt is, hogy tehát a kereseti áru tekintetében a vételügylet a temesvári K.féle timárüzlet tulajdonosának, s igy alp.-nek nevében megkötöttnek tekintendő, s alp. a K. T. 43. és 49. §§-aiban foglalt anyagi jogszabályok szerint nem meríthet sikeres védelmet abból, hogy a szóbaa forgó timárüzletnek férjétől, K. Gy.-töl történt átvételekor férjét üzletvezetőként alkalmazta és bogy a kereseti árut az utóbbi rendelte meg. A kereseti árura vonatkozó vételügylet ezek szerint az alp. nevében kötöttnek lévén tekintendő, ép ugy kötelezi alp.-t, mintha az személyesen kötötte volna meg, s ezen egyáltalában nem változtat az,
