Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)
Kereskedelmi törvény 39. §. 65 meghatalmazottja a főnöknek, ki az ö nevében cselekedik anélkül, hogy ennek következtében a főnök korlátozva volna abban, hogy maga cselekedjék, míg a felszámoló a törvény parancsoló intézkedése alapján oly kizárólagos képviselője a felszámolás alatti társaságnak, mely nem a főnök nevében és annak megbízásából, hanem a társasági czég használata mellett ugyan, de azért saját nevében fejezi be a folyó ügyleteket, teljesiti a feloszlott társaság kötelezettségeit, hajtja be a künlevőségeket és teszi készpénzzé a társasági vagyont; képviseli továbbá a társaságot biróság előtt és bíróságon kivül, léphet a társaság nevében egyezségre, szerződhetik választott biróság iránt és köthet uj ügyleteket is a függőben levő ügyek befejezése czéljából és pedig anélkül, hogy e részben a társasági tagok a felszámoló mellett vagy helyett, avagy különösen másként cselekedhetnének, sőt a törvény (keresk. törv. 112. §. utolsó bek.) kifejezett rendelkezése értelmében a társaság ingatlan javait még a társasági tagok beleegyezése nélkül is nyilvános árverésen is eladhatja. A két hatáskör ezen itt feltüntetett különbözőségéből kétségtelenül kitűnik, hogy a szolgálati viszonyban álló czégvezetői és üzletvezetői és a társaság képviseletére törvény erejénél fogva önálló hatáskörben működő felszámolói tisztség egymás mellett meg nem fér és egymást egyenesen kizárja. Ezen jogi természetére nézve egymástól lényegesen különböző állásoknak fent kiemelt összeférhetetlenségéből ismét az következik, 'hogy miután azokat ugyanazon egy egyén egy időben egyszerre be nem töltheti, ő azoknak valamelyikét csak ugy fogadhatja el, ha egyúttal a másikról lemond. Minthogy pedig felperes az időközben felszámolás alá jutott társaságnál 1902. augusztus hótól kezdve felszámolói állást viselt ós töltött be, felperes ezen felszámolói tisztség elvállalásával és betöltésével az előbb viselt czégvezetői, illetve üzletvezetői állásáról lemondottnak tekintendő. Minthogy továbbá felperes nem bizonyitotta, hogy ezt a lemondást valamely más feltételekhez kötötte volna, mint amiket az alperes elismert azáltal, hogy felperesnek oly értelmű esküt kinált, hogy felperes a részére 3 havi fizetésében megállapított végkielégítés ellen fel nem szólalt, amely eskünek ily alakban való el nem fogadása által különben is bizonyítottnak veendő, hogy a felperes a részére ugy megállapított végkielégítési összeg által magát a szolgálati viszonyból származó összes igényeire nézve kielégítettnek tekintette, és minthogy nem vitás a felek közt, hogy felperes ezen végkielégítési összegnek megfelelő összeget az alperes czégtől kézihezvett, és minthogy felperes a jelen keresetet a fentiek szerint megszűnt szolgálati viszonyból, nem pedig a felszámolási viszonyból származó igényeire alapította: a felperesnek ezt a keresetét a fentiek értelmében elutasítani kellett. (1906. február 13. 707/905. sz.) 39. §. 274. Ellenben a végzést annyiban, amennyiben a felfolyamodókhoz T. O. czégaláirásának bemutatására felhívást intézett, helyben kellett hagyni; mert a bécsi főtelep nevében való czépDöntvény III. 5:
