Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 31. §. 53 226. Az 1868: LIV. t.-cz. 188. §-ának a köziratokkal való bizonyításra vonatkozó szabályai a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás esetében nem alkalmazhatók. (C. 1905. október 4. 5312/1905. sz.) 227. Nem tekinthetők közös okiratoknak a könyvkivonatok, a kereseti kimutatások, számlák, melyek az egyik félnek egyoldalúan kiállított okiratai, mert ezek a fél által felszámított követelést tartalmazzák és mint ilyenek nincsenek mindkét fél érdekében kiállítva, sem pedig; nem alkalmasak a felek kölcsönös jogviszonyainak tanúsítására. (Bpesti T. 1904. szept. 20. 2549. sz.) 228. A kereskedelmi könyvekbe bevezetés a jogok- és kötelezettségeknek nem jogalkotó eleme, hanem az a bevezetés csak az üzleti belső ügykezelés eszköze és esetleg bizonyitéki adat s így a kereskedelmi könyvek nem közös okiratok. (Curia 1900. jjun. 12. G. 202. sz.) 229. Üzleti összeköttetést tanúsító könyvkivonat ellen általánosságban tett az a tagadás, hogy a tartozik-rovat tételei alatt elkönyvelt áruk meg nem rendeltettek és át nem vétettek, — figyelembe nem vehető. T.: Az elsőbiróság Ítélete azért hagyatik helyben, mert maga alperes viszonválasziratában nem vonja kétségbe, hogy egyes esetekben előfordult, hogy alperestől hitelbe vásárolt lisztárukat és másfelől az ugyanazon periratában állított több rendbeli fizetésekkel igazoltnak volt tekintendő, hogy alperes a kérdéses időben felperessel üzleti összeköttetésben állott, felperestől lisztárukat hitelbe vásárolt; ezzel, valamint a mellékelt megrendelésekkel az áruk megrendelése, valamint kiszolgáltatása igazolva van. Ily tényállás mellett, tekintettel arra, hogy alperes csak általánosságban vette tagadásba az A) alatti könyvkivonat valódiságát és habár arra felhivatott is, módjában állott, hogy a saját üzleti könyveinek felmutatása mellett mutassa ki, hogy az A) alatti könyvkivonatnak mely tételei esnek kifogás alá, ezen felhívás daczára is könyveit nem mutatta fel és tekintettel arra. hogy felperes üzleti könyveiben a megejtett birói szemle szerint oly mérvű szabálytalanságok, melyeknek bizonyító erejét meggyengítené, nem fordultak elő; az elsőbiróság a kereskedelmi törvény 31. §-a és a perrendtartás 173. és következő §-ai alapján felperes könyvvezetőjének az üzleti könyvek által nyújtott részbizonyitékok kiegészítésére az idézett törvényczikk 174. §-ában irt pótesküt helyesen Ítélte meg és tette annak le-, vagy le nem tételétől függővé alpersnek marasztalását. C: A másodbiróság Ítélete felhívott és felhozott indokaiból helybenbagyatik. (1905. deczember 20. 1278/1905. sz.) 230. A kereskedelmi összeköttetésben levő felek közül a vevő .;iz eladó által felmutatott könyvkivonatban feltüntetett egyes be-