Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

1884: XVII. t.-cz. 92—94. §. 1C5 hogy a végleges elbocsájtást kimondó ennek a határozatnak a meghozatala a közgyűlés hatáskörébe tartozik, s habár a részvénytársaság és hivatalnokai között az alapszabályok rendelkezései a munkabórszerződés jellegével birnak: az alapszabályoknak ezek a rendelkezései 9 az alapszabályoknak ez a jogi természete nem zárhatja el az elbocsájtott hivatalnokot attól, hogy a munkabérszerződésből folyó igényét — az alapszabályokban megengedett jogorvoslat kimerítése után — a rendes biróság előtt érvényesíthesse, mert a részvénytársaság alapszabályaiban egyes vitás igények elbírálására kijelölt közegek, szervek sem a rendes, sem a választott bíróságok, sem valamely közhatóság jellegével nem bírnak s így eltérő külön törvényes rendelkezés hiányában e közegek és szervek határozataival szemben az elbírált igény a rendes bíróságok előtt még mindig érvényesíthető. S az alapszabályok rendelkezéseinek a rendes biróság1 előtt csupán az a jogi jelentősége, hogy ezek a rendelkezések, mint a felek közötti megállapodások a jogviszony elbírálásánál irányadók. (C. 1901. június 13. 1472/1900.) 598. Annak, hogy alperes felperest a sztrájkban való részvétel miatt felmondás nélkül jogosan elbocsátotta, jogfolyománya az, hogy ez által felperes a nyugbérhez való igényét végleg elvesztette. C: A V. alatti nyugbérszabályzat 6. §. 4. pontja szerint a nyűgbőrt végleg elveszti az is, aki alperes gyárai szolgálatából büntetésből elbocsáttatik. Az a körülmény, hogy a •/. alatti nyugbérszabályzatban nincs meghatározva az, hogy alperes a gyári munkásait büntetésből mily esetekben és miként bocsáthatja el, nem szolgálhat okul arra, hogy ama nyugbérszabályzat 6. §. 4. pontjának rendelkezése alkalmazást egyáltalán ne nyerhessen, hanem abból a körülményből jogilag az következik, hogy büntetésből elbocsátásnak tekintessék az az eset, ami az ipartörvény vagy az irányadó munkarend határozmányaihoz képest, ilyennek minősítendő. Ha a munkaadó a törvény, munkarend vagy külön szerződés szerint felmondhat és ekként fel is mond, ezáltal a munkaviszony tisztán magánjogi alapon szűnik meg és igy ez a megszűnés jogilag nem bír semmiféle büntetési jelentőséggel; ellenben amikor az ipartörvény 94., illetőleg 111. §-a és az irányadó munkarend a munkaadót feljogosítja arra, hogy bizonyos esetekben a munkást felmondás nélkül, tehát idő előtt elbocsáthatja és ez alapon a munkásnak az ipartörvény vagy az irányadó munkarend egyenes rendelkezésébe ütköző szándékos cselekménye miatt a munkaadó a munkást felmondás nélkül jogosan elbocsátja, az ilyen elbocsátás jogilag büntetés: jelentőséggel bír; következésképen amikor alp. felperest a sztrájkban való részvétel miatt felmondás nélkül jogosan elbocsátotta, ez az elbocsátás büntetésből történtnek tekintendő. Tekintettel már most arra, hogy a fenn kifejtettek szerint tételes törvényeinkben a sztrájkban való részvétel egyenesen tiltott és esetleg