Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

118 Kereskedelmi törvény 55. §. fel, ennek fizetéséből ugy vonná le, hogy fizetését mindaddig egészen visszatartaná, mig az előleg kifizetve nincs, az egész alkalmazás a segédre nézve czélját téveszti, nem lévén miből élnie. Ezért keletkezett a kereskedőknek az a gyakorlata, hogy a főnökök a nagyobb előlegeket nem egyszerre, hanem több havi részletekben szokták levonni, aminthogy a peres felek között sem vitás hogy a felp. előlegeivel is igy történt. A G. tehát, szemben a fenforgó bizonyitó tényekkel, nem fogadja el a másodbiróság Ítéletének azt az indokát, mely szerint a főnök az adott előleget tetszése szerint egyszerre is levonhatja a segéd fizetéséből. (1908. jun. 11. 1196. sz.) 451. Szolgálati szerződésnek a főnök által történt megszegése miatti kártérítési összegből nem számitható le az a jövedelem, melyhez az alkalmazott nem személyes keresete, hanem valamely üzletbe fektetett vagyonának hozadéka utján jut. (C. 1908. decz. 15. 351/908. v. sz. a. IV. p. t.) 452. A munkabér magasságának — mint a kereslet és kinálattól, a munkás ügyességétől, a munka minőségétől és egyéb körülményektől függőnek — megállapitása, mindenkor a munkaadó és a munkás közötti szabad egyezkedés tárgyát képezi. Nyilt kifejezést adott ennek az iparosokra és segédeikre vonatkozólag az ipartörvény 88. §-a. Ebből kifolyólag oly előleges megállapodások, melyek által a munkaadók birság terhe alatt kötelezik magukat, hogy munkásaiknak tekintet nélkül azok ügyességére, munkaképességére és az esetleg változható viszonyokra, eleve megállapított munkabért fognak bizonyos időn át kiszolgáltatni, mint olyanok, melyek nemcsak a munkaadónak, hanem a munkásoknak is szabad elhatározását és szerződési szabadságát korlátozzák, kötelezőknek nem tekinthetők. (C. 1889. okt. 4. 3297. sz.) 453. Ha az állandó szolgálatban álló, meghatározott fizetéssel ellátott alkalmazott a rendes szolgálatidőn kivül szolgálatot teljesít a főnök részére és ezért a munkáért szolgálatának tartama alatt nem kér külön díjazást főnökétől s ilyen díjazást a szolgálatadó sem ígér neki, az alkalmazott magatartásának nem lehet más értelmet adni, mint azt, hogy a rendes szolgálati időn kivül teljesített szolgálataiért főnökétől külön díjazást maga sem igényel, s hogy azokért is díjazva találja magát azzal az állandó fizetéssel, amelyet főnökétől élvez: utólag tehát az alkalmazott a rendes szolgálati időn kivül teljesített szolgálataiért főnökétől külön díjazást nem igényelhet. (K. és V. tsz.: 1900. nov. 24. 640. sz.) 454. A biztosító társaság üzletszerző ügynöke a neki biztosított utazási napidijat arra az esetre is követelheti, ha huzamosabb tartózkodásra utasíttatott valamely helységbe.