Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 55. §. 119 Tsz'.: A felperes alkalmaztatásának feltételeit magában foglaló 48. sz. a. szerint alperes igazgatósága felperest mindennemű üzleti teendőkre alkalmazhatta és egyik ügynökségétől a másikhoz áthelyezhette. Eszerint nem igényelhette felperes azt, hogy felperes öt folyton utaztassa, másrészt jogositva volt felperest a szegedi főügynökséghez áthelyezni. Felperesnek a mennyiben nem utazik, a napidijra igénye nincsen, mert a fix fizetéssel és napidijjal alkalmazott utazó csakis az uton tényleg eltöltött napokra igényelhet napidijat, a napidíj természeténél fogva az útközben felmerült éíetfentartási költségek fedezésére szolgálván. C: Mindkét alsóbiróság Ítélete a perrendtartás 108. §-a alapján feloldatik és az eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy a felperes által az Sz. községben való tartózkodás bizonyítására megnevezett tanukat hallgattassa ki és hozzon a kifejlendőkhez képest uj szabályszerű határozatot. (1905. április 5. 883/1904. sz.) 455. A rendes fizetés mellett alkalmazott segéd részére kikötött utazási napidíjak, a dolog természeténél fogva, csak az utazással járó kiadások megtérítésére kikötött átalánynak tekinthetők, amelyek tehát az utazás esetén járnak s igy utazás nélkül sem egészben, sem azon részükben nem követelhetők, amelyet azokból az utazó élelmére és lakására felhasználhatott, vagy akár meg is takaríthatott volna. (C. 1905. febr. 14. 460. sz. a. Azonos: Bpestl T.: 1903. febr. 12. G. 112.) 456. A kereskedelmi utazó a felmondási időre az utiátalánynak azt a részét is igényelheti, amelyet életszükségleteinek kielégítésére fordított volna. Az utazótól főnöke nem kívánhatja segédi munka teljesítését. (C. 1907. febr. 20. 204/906. sz.) 457. Vasúti bérletjegy csak a szolgálat tartama alatt illeti az alkalmazottat, még akkor is, ha ez az ő nevére állíttatott ki. Bpesti T.: A mi felp. azt a panaszát illeti, hogy a felebbezési bíróság az ügy eldöntésénél mellőzte a B) alatti (m. kir. államvasuti) bérletjegy határozmányainak azokat a rendelkezéseit, melyek szerint a jegy tulajdonosának az van elismerve, akinek nevére a bérleti jegy kiállíttatott s hogy ezen határozmányokra való tekintettel alp. a szóban forgó bérleti jegyre vonatkozólag csupán a felp.-nek rendelkezéseit vehette volna együtt figyelembe, ezeknek a panaszoknak nincs jogszerű alapja azért, mert a felebbezési biróság Ítéletében foglalt, s az előre bocsáttottakra való figyelemmel jogszabály megsértése nélkül megállapítottnak veendő tényállás szerint a szóban forgó bérletjegy a „K. M. és társa" cégnek mint felp. (utazó) főnökének pénzén és az emiitett cég irányábani szolgálata teljesithetése végett szereztetvén be a felp., mint utazó részére, ezen szolgálati viszonynak megszűnése után, tekintet nélkül arra, hogy a bérleti jegy a szol-