Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

2 Csődtörvény í, §. Cs. T. 6. §-a szerint a csődtömeg irányában hatálytalan- (Curia 1890 szeptember 25-én 418. sz. a.) 3/a. A haszonélvezeti jog, mint a bukottnak végrehajtás alá nem vonható személyes joga, csődvagyont nem képez, a felett a bukott rendelkezési joga a csődnyitás után is fenmarad s az a csődtömeg részéről e] nem idegeníthető. A kir. Ítélőtábla: A haszonélvezeti jog, személyes jog. Magának az ily jognak tulajdonjoga tehát a jogositott személyétől elválasztani és végrehajtás alá vonni nem lehet. Amire nézve az 1881: IX. t.-cz. 208. §-a világos intézkedést tartalmaz, amennyiben az utóbbi törvényszakasz abban az esetben, ha az ingatlannak csupán haszonélvezete és nem egyszersmind tulajdonjoga illeti a végrehajtást szenvedőt, a végrehajtásnak azt a módját állapítja meg, mely szerint a haszonélvezet zár alá vétetik, a zárgondnok által házilag vagy bérletileg kezeltetik és a hitelezők kielégittetésére az ekként befolyt jövedelem fordittaük, vagyis végrehajtás utján csak a bekebelezett élethosszig tartó haszonélvezet jövedelme értékesíthető. Minthogy pedig az 1881: XVII. t.-cz. 1. §-ában foglalt jogszabály szerint a csődnyitás joghatálya a közadósnak csak végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki és ugyanannak a törvénynek a 3. §-a szerint a bukott csak végrehajtás alá vonható vagyona felett veszti el rendelkező jogát, ezekből következik, hogy maga a haszonélvezeti jog tulajdonjoga, mint a bukottnak végrehajtás alá nem vonható személyes joga csődvagyont nem képez, afelett a bukott rendelkező joga a csődnyitás' után is fenmarad és az a tömeg részéről el nem idegeníthető. Merőben szabálytalanul intézkedett tehát az elsőbiróság, amidőn a kérdéses haszonélvezeti jog szabadkézből való eladásának kérdésében az összehívott csődhitelezők meg nem jelenése és az egyedül megjelent tömeggondnok kérelme következtében a tömeggondnokot arra feljogosította, hogy az a közadós javára bekebelezett haszonélvezeti jogról harmadik személy javára ellenérték mellett lemondjon és azzal kapcsolatban a haszonélvezeti jog kitörléséhez szükséges nyilatkozatot is kiállítsa, mert az intézkedés lényegében a haszonélvezeti jog tulajdonjogának az eladásával, vagyis oly vagyonnak az elidegenítésével egyenlő, amely felett a csődhitelezők nem rendelkezhetnek, s mert az 1881: XVII. t.-cz 159. §-ában foglalt jogszabály szerint a haszonélvezeti jog jövedelme sem értékesíthető a törvénykezési rendtartás tói eltérő módon, a tömegnek ez értékére nézve tehát a szabadkézből való eladásnak egyáltalán helye sem lévén; a kérdéses haszonélvezeti jogra beérkezett vételi ajánlat kérdésében a csődhitelezők összehívhatok sem voltak és azok meg nem jelenésétől a hitelezőknek szabadkézből eladásba való beleegyezésre következtetést vonni törvény szerint nem lehetett.