Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

GiŐdtörvény ffl. $. mint a kereskedelmi törvény 272. §-a a valóságos kárt az elmaradt nyereségtől megkülönbözteti és hogy a 0. P. T. 1324. §-a szerint a valóságos kár mellett, a vesztett haszon követelésére, vagyis teljes kártérítés alapjául csak jogellenes cselekmény vagy mulasztás szolgálhat, másrészről pedig, hogy a csődtörvény 22. §-a a szerződést felmondó fél ellen egyedül a kártérítési kötelezettséget alapítja meg, a nélkül, hogy a vesztett haszon megtérítésére támasztható igény fennhagyásáról is rendelkeznék. Minthogy alperes azzal, hogy a bérbevevő ellen megnyílt csőd következtében a szerződést a csődtörvény 22. §-ában engedett jogánál fogva felmondotta, jogellenes cselekményt el nem követett, annálfogva az imént kiemeltek szerint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy alperes a felperes csődtömeg vesztett hasznainak megtérítésére nem kötelezhető. (1900 január 30-án G. 57(5/1899. sz. a.) 74. A csődtömeg által felmondott bérleti viszonyból folyó kártérítési igény esak mint csődkövetelés érvényesíthető. A Mr. ítélőtábla: Habár bérleti és haszonbérleti szerződésnél, melyeket a közadós kötött, a csődtörvény 22. §. első bekezdése rendelkezése szerint a csődnyitás napjától kezdve a csődtömeg lép is törvénynél fogva a közadós helyébe, s ettől az időtől fogva azokat a teljesítményeket, melyek a bérviszonyból folyólag a bérlő terhére esnek, — ha a bérlő jogálásába jutott a csődtömeg, — nem a közadós helyett, hanem saját személyes tartozásaként köteles eszközölni, ebből azonban nem következik az, hogy a mennyiben a csődtömeg az idézelt törvényszakasz második bekezdésében biztosított avval a jogával él, hogy be nem várva a bérleti szerződés lejártát, a szerződést felmondja és idő előtt megszünteti, bérbeadót az erre az esetre törvény által (csődtörvény 22. §. 2. bekezdésében) megállapított kártérítési igénye tekintetében is személyes adósként, vagyis bérbeadónak a szerződés idő előtti megszüntetése folytán beállott bérveszteség czimén igényelt követelést tömegtartozásként volna köteles kielégíteni. A csődtörvény 22. §.-ának helyes értelme ide vonatkozólag ugyanis nyilván csak az, hogy a mennyiben a csődtömeg a teljesítést a maga részéről igénybe veszi, annyiban a viszonszolgáltatást is, mely a bér öszszegében nyer kifejezést, teljesíteni tartozik: attól az időtől fogva azonban, mikor a bérleményt a megfelelő felmondás után a bérbeadó rendelkezésére bocsátja, utóbbinak már nem a szerződés teljesítésének követelhetéséhez, hanem, csupán esetleges kártérítési igénye kielégítésének követelhetéséhez lévén joga; ezt az igényét bérbeadó ép ugy, mint a csődtörvény 19. §-a rendelkezése esetében csak mint csődhitelező érvényesítheti. — Nem teszi kétségessé ennek az álláspontnak helyességét az a körülmény sem,