Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 22. §. 3$ A haszonbéri összeg esedékessége után a haszonbérlő ellen csőd nyittatván, a Cs. T. 22. §-a szerint a csődnyitás napjától kezdve a csődtömeg lép a haszonbérleti szerződésnél a közadós helyébe és minthogy a csődtömeget megillető felmondás csak a gazdasági év végére gyakorolható, az esedékes haszonbér a Cs. T. 48. §-ai szerint nincs a csődbírósághoz akként utalva, hogy ettől eltérésnek helye nem lenne. C. 1908 jan. 11. G. 439/907. sz. Hasonló G. 292/901. 66. A csődtömeggondnok az alapon, hogy ö a haszonbérletet már a haszonbérleti szerződés első évében a Cs. T. 22- §-a értelmében felmondotta, nincs jogositva a haszonbérkövetelésbe beszámítani azt az öszszeget, amely a haszonbérlemény első évében teljesitendő volt beruházások értékét meghaladja. C: A felebbezési biróság Ítéletében foglalt ügy állás szerint II. és III. r. alperesek a felebbezési eljárásban 15.500 K erejéig azon az alapon éltek beszámítási kifogással, hogy alperesek már az első haszonbérleti évben a bérleményen 25.500 K értékű befektetést lettek, holott négy év alatt tartoztak volna 40.000 K és igy az első évben csak 10.000 K értékű befektetést tenni; az alsóbirósági ítéletekből, tárgyalási jegyzőkönyvekből és ezek mellékleteiből kitetszőleg alperesek felhozták ugyan azt, hogy II. és III. r. alperesek a haszonbérleti szerződést a csődtörvény 22. §na alapján az 1906. évi deczember hó 18. napján felmondották, ellenben nem hozták fel azt, hogy a haszonbérleti szerződés felperesek hibája vagy jogcselekménye miatt szűnik meg; következésképen a haszonbérleti viszony esetleges megszűnése egyedül II. és III. r. alperesnek illető felmondására vezethető vissza. A szerződő felekre nézve az alkalmazandó anyagi jogszabályt maga a szerződés alkotja; már pedig az A) alatti szerződés szerint alperesek tartoztak az első négy évben a bérleményen 40.000 K értékű befektetést tenni, alperesek a bérlemény tárgyát a haszonbérleti idő alatt meghatározott kikötések mellett megvehették, és kiköttetett, hogy ha alperesek a haszonbérleti idő alatt a bérlemény tárgyát meg nem veszik, az összes befektetés felperesek tulajdonába megy át. Ilyen körülmények között alperesek a 40.000 K értékét megnem haladó befektetésért felperesektől megtérítést a haszonbérleti viszonynak az illető felmondás folytán megszűnése esetében sem követelhetvén, II. és III. r. alpereseknek beszámítási kifogását érdemben el kellett volna vetni és igy II. és III. r. alpereseknek az által, hogy beszámítani kívánt ellenkövetelésükkel külön perre utasíttattak, jogilag számításba vehető sérelem nem okoztatott. (1908 január 11. I. G. 439/1907. sz.)