Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 28. §. 203 engedély megszerzése által az azt szerzett hitelező minden esetre tudta, hogy mindazok a hitelezők, akik utána nyertek telekkönyvi bejegyzést, hogy akik általában nem nyertek biztosítást, csőd kiütése esetében csak aránylagos kielégitést fognak nyerni és ez által kárt fognak szenvedni, az ellenkezőnek bizonyítása tehát reá nem rovathatott volna. Egyedül abban a tudatban tehát, hogy az adósnak még más hitelezői is vannak, akik esetleg a kielégitéstől eleshetnének, a megkárosításra irányított szándékot felismerni nem lehet és igy a felperes ebben az esetben más körülményt tartozott volna bizonyítani, melyből a csődtörvény 28. §. 2. pontjához képest a csődhitelezők megkárosítására irányzott szándék megállapítható. Ennek bizonyítása nélkül pedig a fennálló követelésre nézve biztosítás adása még az esetben is, ha a hitelező az adósnak közeli rokona, sikeresen csak akkor támadható meg, ha az a csődtörvény 27. §-ában meghatározott válságos időben történt, ami jelen esetben fenn nem forog. Ezekhez hozzájárul még az is, hogy amennyiben a közadósnál az alperes részére történt zálogjogi bekebelezés engedélyezésekor oly szándék, hogy anyját többi hitelezői rovására kedvezményben részesítse, fenn is forgott volna, minden adat hiányzik a jelen esetben, mely következtetést engedne arra, hogy az alperes a közadósnak ezt a szándékát ismerte, sőt az alperes magas kora mellett és tekintettel arra, hogy a fiától hosszú idő óta távol lakott és vele alig érintkezett, ez esetben a csődtörvény 36. §. szerint épen azt kell bizonyítottnak elfogadni, hogy az alperes fiának vagyoni viszonyait közelebbről nem kutatta és annak szándékairól nem birt tudomással. E szerint tehát ez esetben a csődtörvény 28. §. 2. pontja alapján a megtámadhatóság további feltétele is hiányzik. Mindezekhez képest a felperes csődtömeggondnokot a jelen megtámadási keresettel feltétlenül el kellett volna utasítani. Tekintve azonban, hogy az eisőbiróságnak ítélete ellen, mely szerint a felperesnek elutasítása az alperesnek megítélt eskü letételétől tétetett függővé, az alperes felebbezéssel nem élt és igy azt az ítéletet az 1881: L1X. t.-cz. 42. §-a szerint a fenti értelemben megváltoztatni nem lehetett, azt ez okból helyben kellett hagyni. A m. kir. Ciiria: Annak megjegyzése mellett, hogy miután a másodbiróságnak e részben helyesen kifejtett indokai szerint a fenforgó ügyben a hitelezők megkárosításának esete fenn nem forog, annak bizonyítása tehát, hogy a megtámadott hitelező a kárositási szándékról tudott-e vagy nem? már azért is felesleges — a táblának ítélete egyébként a benne felhozott indokoknál fogva a perköltség összege tekintetében még azért is helybenhagyatik, mert a megállapított 2000 korona a per tárgyával és kifejtett munkássággal helyes arányban áll. (1900 november 7-én 2619/1900. sz. a.)