Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

194 Csődtörvény 28. §. a közkereseti társaság jogviszonyainak és különösen annak meg­fontolásából nyilvánvaló, hogy kereskedelmi jogrendszerünk sza­bályai szerint a közkereseti társaság vagyona, mint kielégítési alap, a tagok magánhitelezői elől, feltétlenül és teljesen elzárva nincs. Mert igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 95. §-a sze­rint az egyes társasági tagok magánhitelezői a társasági vagyon­hoz tartozó dolgokat, követeléseket, jogokat, vagy az egyes tagok­nak illetőségét sem biztositás, sem kielégités végett igénybe nem vehetik, mégis az idézett törvényszakasz módot nyújt a magán­hitelezőknek az adós tag kamat-, munkadij- és jutalékkövetelésé­nek és a társasági vagyonból a felosztáskor az adós tag részére jutandó illetmények lefoglalására s az utóbbi esetben a 101. §. a magánhitelezőt arra is feljogosítja, hogy az adós társasági tag magánvagyonára vezetett végrehajtás sikertelenségétől feltétele­zetten előleges felmondás után a társaság felosztását is követel­hesse. A társasági vagyonnak a tagok magántartozásáért való, habár korlátolt felelőssége különösen előtérbe lép akkor, ha a ma­gánadósság, miként a fennforgó esetben a 3000 korona váltótar­tozás, a társaság valamennyi tagját, tehát a társasági vagyon ösz­szes tulajdonosait egyetemlegesen terheli, a mikor tehát a magán­hitelező a K. T. 95. §-a értelmében a társaság egész jövedelmét kielégitési alapul igénybe veheti, s a fent emiitett feltétel alatt a társaság felosztását is követelheti, a nélkül, hogy ily körülmények között az adós tag kizárásáról szó lehetne. A tagok közös magán­adóssága tehát, a mely a kifejtettek szerint nyomasztóan ráne­hezedik a társaság egész jövedelmére, sőt a társaság fenmaradá­sát is kétségessé teheti, a társaságtól független harmadik sze­mélyek adósságával és annak biztosítása idegen adósság biztosí­tásával egy szempont alá nem vonható. Ha mindehhez még hozzá­járul a tagok közös magánadósságának a társaság részéről elvál­lalása és biztosítása, a mint az az A., G. és F. alatti okiratok sze­rint az esetben is történt, ugy az elvállalás és jelzálogi biztositás vissztehernélkülisége nemcsak a hitelező, hanem a társaság szem­pontjából sem tekinthető fennforgónak. Minthogy pedig a felpe­resként fellépő tömeggondnok megtámadási keresetét kizáróan a megtámadott ügylet vissztehernélküli voltára, s illetve a csődtör­vény 28. §-ának 1. pontjára alapította: a tábla a keresetet a fent kifejtett indokokból elutasította. A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1902 deczember 18-án 2432/1902. sz. a.) A tömeggondnok keresetet indított alperes ellen azon értékpapírok kiadása iránt, a melyeket ez a közadóstól évekkel a csődbejutás előtt jóhiszeműen ajándékképpen kapott, mert a közadós az értékpapírok

Next

/
Oldalképek
Tartalom