Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 28. §. 195 tulajdonjogát az alperesre visszteher nélkül ajándékképpen akkor ruházta át, a mikor a csődhitelezők egy részének a közadós ellen már követelései állottak fen, mely követelések a közadós egyéb vagyonából behajthatók nem lévén, az alperes ezen követeléseknek kifizetéseért, mint megajándékozott felelős. Kimondatott, hogy ilyen keresettel csak az a hitelező élhet, a kinek követelése a megajándékozás folytán, a megajándékozó vagyonából kielégitést nem nyerhet, de nem léphet fel a csődtömeg javára a tömeggondnok, a ki nem az egyes hitelezőket, hanem magát a csődtömeget képviseli és pedig annál kevésbbé, mert az egyes hitelezőket a csődválasztmány sem képviselhetvén, a csődválasztmány az egyes hitelező megbízást sem pótolhatja. (Curia 1904 január 26. 5182/1903. sz. a.) A csődhitelezőket a megtámadási perben csak beavatkozási jog illeti meg; ezek tehát nincsenek jogositva arra, hogy a felperesi követelés alapjául szolgáló jogügyletet az idézett törvény 28. §-a alapján megtámadhassák. A kir. ítélőtábla: Az 1881. évi XVII. t.-cz. 26. §-a értelmében a megtámadási jogot a tömeggondnok vagy a választmány által kirendelt képviselő érvényesitheti, a csődhitelezőket pedig a megtámadási perben csak beavatkozási jog illeti meg. Alperesek tehát nincsenek jogositva arra, hogy felperesi követelés alapjául szolgáló jogügyletet az idézett törvény 28. §-a alapján megtámadhassák; s ennek folytán az a kérdés, hogy a kölcsönügylet által a csődhitelezők megkárosittattak-e? s hogy felperesnek a közadós károsítás! szándékáról tudomása volt-e vagy sem? jelen perben bizonyitás és eldöntés tárgyát nem képezheti. A keresethez A. alatt csatolt és a trts. 165. §-a értelmében közokiratot képező közjegyzői okiratban foglalt kötelezvény szabálytalanságát vagy hamisságát alperesek nem is állitották, s igy valódinak tekintendő A. alatti tartalmával szemben alperesnek feladata volt bizonyitani azt, hogy a kölcsönügylet szinlelt s közadós- az értéket meg nem kapta; alperesek azonban az emiitett körülményeket bizonyitani meg sem kísérelték, sőt ellenkezőleg felperes a hit alatt kihallgatott Kamarás Imre tanúvallomásával is bizonyitékot szolgáltatott arra nézve, hogy közadós a kötelezvény kiállításakor pénzt kapott. Minthogy pedig felperes felebbezésében követelését csupán a közokirat kiállítása alkalmával adott 500 frtra nézve tartotta fenn, az elsőbiróság Ítéletének felebbezett részét megváltoztatni, a kereseti követelésből felperes részére 500 frt tőkét valódinak Ítélni kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1895 november 14-én 1617/1895. sz. a.) 13*