Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. 177 A kir. Ítélőtábla: Ami már most azt a további vitás kérdést illeti- vájjon a válaszhoz T), G), H), K), L) és M) alatt csatolt 6 darab, összesen 1470 írtról szóló váltó-elfogadmányokra a közadós, mint azt felperes vitatja, az alpereseknek, vagy miként az alperes állítják, a fennebb megnevezett két hitelintézetnek tartozott-e? felperes az általa vitatott ténykörülmény valóságát bizonyítani meg sem kísérletté; ellenben a bizonyítással nem terhelt alperesek által tanukul felhívott S. G., P. I. hitelintézeti tisztviselők és S. D. közadós vallomásával, sőt részben a váltó-elfogadmányok tartalmával bizonyítva van, hogy a most felsorolt elfogadmányok a fizetés idejében az emiitett hitelintézetek birtokában voltak és igy ezen váltókon alapuló követelések nem az alpereseket, hanem a nevezett hitelintézeteket illetik. Másrészt nem vitás az sem, hogy a szóban levő elfogadmányokon a közadós elfogadó vagy kibocsátóként, ellenben alperesek, illetőleg az L) alattin csupán elsőrendű alperes, forgatóként szerepeltek. A kereset kitételéből is kitűnik, amit egyébként S. D. vallomása is megerősít, hogy az elsőrendű alperes a szóban levő 6 darab váltó összegét a közadóstól kapott pénzen fizette ki. Elsőrendű alperes tehát a fizetést a közadós és neje pénzével teljesítvén, közte és a közadós közt fennállott adóstársi viszony nem változott, alperesek ezen váltók tekintetében a közadós hitelezőivé nem váltak. Már pedig az által, hogy alperesek a közadósért vállalt egyetemleges váltói kötelezettségük alól a közadós vagyonából teljesített fizetés tényénél fogva felszabadultak, oly kielégítést vagy biztosítást nem nyertek, mely a Cs. T. 27. §-a 2. vagy 3. pontjának tekintete alá esnék; a közadósnak az elsőrendű alperes által végzett ez a fizetési jogcselekménye tehát alperesekkel szemben, kik ezen fizetés folytán a közadós vagyonából maguk részére semmit el nem vontak, megtámadási alapul nem szolgálhat. A m. kir, Curia: Helyesnek fogadta el ez indokokat. (1901 szeptember 19-én 5180/1900. sz. a.) A válóperben megítélt tartásdíjnak az 1894: XXXI. t.-cz. 90. §-a alapján való biztosítása végetti zálogjognak megszerzése magában véve még nem bizonyítván a közadós fizetéseinek megszüntetését, az igy szerzett zálogjog csupán ezen az alapon nem hatálytalanítható. A kir. törvényszék: Minthogy az 1881: LX. t.-cz. 235. §-a csupán az 1881: LX. t.-cz. 225. és 227. §-ai alapján kért biztosítási végrehajtások esetén nyerhet akalmazást, minthogy továbbá az 1894. évi XXXI. t.-cz. 92. §-ának az a rendelkezése, hogy az örökösök a tartás összegének leszállítását a hagyaték tiszta jövedelme erejéig kérhetik, az 1881: XVII. t.-cz. 67. és 190. §-aival szemben figyelembe nem jöhet, s minthogy felperes azt a körülCsődtörvény IV. 12