Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

GsődtÖrvény 27. §. 129 A kir. törvényszék: Habár tehát ezek szerint bizonyítottnak mutatkozik is, hogy a kérdéses két váltónak kifizetése, illetőleg ki­egyenlítése a közadós fizetéseinek megszüntetését előző 15 napon belüli időre esett, és hogy ez a csődhitelezők károsításával járt, és hogy a kifizetés, illetőleg kiegyenlítés idejében a váltók még le nem járván, az alpereseknek akkor még nem volt joga a kifizetést kö­vetelni, el kellett mégis utasítani a felperest megtámadási kerese­tével azért, mert az alperes részéről oly tények hozattak fel és iga­zoltattak, a melyből jogszerűen következtethető, hogy az alperes­nek nem volt tudomása a közadósnak a hitelezőket károsító szán­dékáról, stb. Ezektől is eltekintve, elutasitandónak találta a kir. törvény­szék a felperes keresetét azért is, mert a már kiemeltek szerint a peres két váltó a közadósnak ama tartozásai közt volt kijelölve a 4. alattiban, melyek az alperesnél levő bizományi letétből voltak lejáratkor kiegyenlitendők, s mert elismerte maga a felperes is, hogy — nem ugyan 1898 november 19-én, illetőleg 21-én, de az 1898 deczember 10-én bekövetkezett lejárat idejében jogában állott volna az alperesnek a kijelölt eme czélra szolgáló bizományi letét­ből a peres két váltót kiegyenlíteni. Az alperes tehát akkor, a mi­dőn 1898 november 19-én, illetőleg 21-én a közadós kijelentett kí­vánsága folytán a kérdéses két váltónak kiegyenlítésére fordította a nála elhelyezett letét egy részét, olyan reá nézve már korábban fennállott s a kereskedelmi törvény 309. és 310. §-ának második bekezdése szerint megtartási jogot vett igénybe, mely az alperest a közbeesett fizetési képtelenség bekövetkezése utáni időpontban is a csődtörvény 57. §-ának 4. pontja értelmében feljogosította volna arra, hogy a letétnek az ő váltókövetelései kiegyenlítésére való for­dítását igényelhesse. Tulajdonképen kedvezményben való részesítés tehát az al­peresre nézve nem forog fenn. A m. kir. Ciiria: Ezt az indokolást fogadja el felperes eluta­sításának alapjául. (1901 deczember 12-én 4611/1901. polg. sz. a.) A készpénzbeli tartozásnak az ingatlan vagyon átruházásával történt kiegyenlítése megtámadható. Pozsonyi T.: Helyesen mondotta ki az e.-biróság, hogy a közadcsnak a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül keletkezett az a jogcselekménye, melylyel adósságát nem ugy amint kötelezve volt, készpénzben, hanem ingatlan birtokának át­ruházásával, tehát oly módon elégítette ki, amely módon való ki­elégítésre kötelezve nem volt, a csődtörvény 27. §. 3. pontja alap­ján megtámadható, hogy továbbá ez esetben az a törvényes véle­lem áll elő, hogy a közadós részéről ingatlan birtokának a válsá­Csöűtörvény IV. í)

Next

/
Oldalképek
Tartalom