Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Semmisség és megtámadhatóság 83 tatja, hogy az egyezség megkötésekor az őt megillető jog mérvére nézve lényeges tévedésben volt, azonban egymagában az a körülmény, hogy az egyezségileg megállapított összeg a sérült által igényelt kártérités összegéhez viszonyítva aránytalanul csekély, nem alkalmas ennek megállapítására. (C. 1905. nov. 8. 3584/1905. sz.) 317. Azt a vélelmet, hogy valamely vagyonátruházásnál, az átruházó tartozásának fennállásáról és hitelezője szándékba vett kijátszásáról az azzal közös háztartásban élő az a családtag, kire a vonatkozó dolgok átruházíattak, tudomással kellett hogy bírjon, az általános birói és ekként törvényerejű gyakorlat állította fel s ekként eme vélelemmel szemben a bizonyítás a családtagot terheli, arra nézve, hogy ezekről tudomással nem bírt. (C. 1905. jan. 12. II. G. 456. sz.) 318. Nemesak a teljesen visszteher nélküli, hanem az oly joglemondás sem kötelező a kiskorura, melynél a nyert ellenérték és a lemondott jog előnyei közt a közönséges életfelfogásokhoz mért aránytalan különbség mutatkozik a kiskorú hátrányára. Azon kérdés eldöntésénél, hogy fenforog-e ily aránytalanság, nemcsak közvetlenül anyagi értékben nyújtott, hanem azon egyéb érdek is mérlegelendő, amely a szerződő felekre nézve a szerződéskötés idejében fenforgott és figyelembe vétetett, amiért is nem támadható meg az 1877. évi XX. t.-cz. 113. §-a alapján a gyámhatóság által is jóváhagyott oly egyezség, amelyben a kiskorú a végrendelet megtámadási jogáról s ennek sikere esetére a hagyatékból törvényes öröklési jog alapján való részesedésről lemond, amidőn ennek javára esik, hogy örökrésze készpénzben s nem a hagyatéki vagyonból fizettetik ki s amidőn az egyezség megkötésével egy bizonytalan kimenetelű pert is elkerült. (C. 1906. január 9. 486/905. sz. a.) 319. A perrel való fenyegetés, mely nem más, mint a törvényes lépések kilátásba helyezése, nem képez oly okot, mely a létrejött jogügylet érvénytelenítésére alapul szolgálhatna. (C. 1905. november 23. 3492/1904.) 320. Habár vevő az illető cséplőgépet, ennek használt voltát és hiányosságát ismerve, vette meg, mégis abból, hogy eladó a csépeltetésre vásárolt gépet a vétel alkalmával körülbelül 12 évesnek állította, később pedig kitűnt, hogy az akkor már körülbelül 33—34 éves volt s hogy a géppel való csépeltetés a vevő részéről eszközölt, s a gép vételárát és valódi értékét meghaladó javítások mellett is ki van zárva, jogszerűen következik, hogy az eladó a szerződés létesítésénél a vevővel szemben rosszhiszeműen járt el, illetőleg vevőt a szerződés tárgya tekintetében tévedésbe ejtette. (C. 1905. január 25. G. 496/1904.) 6*