Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

84 Semmisség és megtámadhatóság 321. Az a körülmény, hogy az illető vagyonátruházás idejében az, akire a vagyon átruháziatott, még kiskoru volt, s az átruházás a gyámhatóság jóváhagyásának kikérése nélkül történt, csak a gyámot vagy nagykorúságának elértével magát a volt kiskorút, de nem az átruházó hitelezőjét jogosíthatta fel a vagyonátruházásnak ezen az alapon megtámadására. (C. 1905. márcz. 22. G. 637/904.) 322. A bírói gyakorlat szerint annak az adás-vételi vagy más, a tulajdonszerzésre alkalmas ezimen kötött jogügyletnek hatályát, amelyet mind a két szerződő fél azzal a szándékkal köt, hogy általa a szerződés tárgya az eladó hitelezőinek már a jogügylet kötésekor fennálló követelései kielégítése alól elvonassék és az eladónak az eme hitelezői kielégítésére szolgáiható vagyona nem marad, a hitelezők megtámadhatják és az ilyen ügylet az ilyen hitelezőkkel szemben hatálytalannak bíróilag is kimondandó. (G. 1906. márczius 1., I. G. 751/1905. sz.) 323. Az, hogy felperesek a végrehajtást szenvedővel az igényelt ingóra nézve létesített vételi ügylet megkötésekor tudomással birtak-e arról, hogy az az ingó már korábban alperes javára a végrehajtást szenvedő ellen végrehajtásilag lefoglaltatott, ténykérdés. (C. 1906. márczius 1. G.^530/1905. sz.) 324. Az a jogszabály, hogy a közeli rokonok közötti vagyonátruházás, mely a végrehajtás alapjául szolgáló tartozás fennállása idejében a végrehajtásnak ellenében történt foganatosítása előtt történt, a jóhiszemű hitelező sérelmére nem szolgálhat, csak az átruházott vagyontárgyra vagy annak értékére vonatkozik, de nem terjed ki a vagyonnak későbbi, nem is önként előálló, hanem az átvevő munkája által létesült oly hozadékára, mely az átruházáskor még nem volt meg. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv 1—8. tétele alatt összeirt borok, melyeknek a vételárát a 9. tétel alatt lefoglalt s birói letétbe helyezett 607 K 20 fillér képezi, azon a pábitabdi 347. sztjkvben felvett szőlőnek termését képezte, amely szőlőt felperes atyja a végrehajtást szenvedett 1898. évi február hó 8-án ruházott át felperesre, minthogy tovább arra nézve tényállás meg nem állapíttatott, hogy a lefoglalt bortermés az átruházáskori időből való és az átruházás tárgyát képezte, sőt az vélelmezendő, hogy az 1905. évben lefoglalt bortermés a szőlőnek az 1898. évben történt átruházása utáni időben a felperes befektetése és munkálkodásának eredményeként állott elő, a felebbezési bíróság tehát helytelenül alkalmazta az átruházás utáni időből való termés lefoglalt vételárára a fent emiitett jogszabályt, miért is a 9. tétel alatti bor vételárára nézve a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni, ennek következtében a felebbezési bíróság Ítéletének a 9. tétel