Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)
Végrendeletek megtámadása 651 tik az emberi észlelet s igy megítélés tárgyát; a cselekvő lelki világában működő, de az észlelhetőség világába ki nem lépő ható okok azonban nem kutathatók, mert még valószínű bizonyossággal sem állapíthatók meg. Örökhagyó végrendelete az alperes javára szóló intézkedés inditó okát nem tartalmazza, az ágyasságnak e czélként akarásáról pedig a dolog természete szerint nem lehet szó s ezért ha általában a volt ágyassági viszony indokából történt végrendeleti juttatás megtámadható volna az erkölcstelenség czimén, jelen esetben ez a fenti indokok szerint nem áll s ugyanezen okból irreleváns az is, hogy az 1900. április 4-én kelt szerződés, mely tartalma szerint gazdaszszonyi, tehát munkabérszerződés, vájjon már eredetileg az ágyassági viszony létesítését czélozta és ezt csak más formába burkolta, vagy pedig az eredetileg munkabéri viszonyból később fejlődött ágyasság is, azért ennek vizsgálatába a bíróság nem bocsátkozott. Temesvári T.: A törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperesek az örökhagyó végrendeletének reájok nézve kedvező rendelkezéseit elfogadván, azt az alperes javára szóló részében jogbatálylyal meg nom támadhatják. Ekkép a végrendelet a hagyatéki ingatlanok életfogytig terjedő haszonélvezeti jogát hagyománykép alperes részére megállapító rendelkezésében is érvényes és ezzel szemben a kereset ama jogalapja megdől, hogy örökhagyó végrendelete a közerkölcsbe ütközik, mert alperes örökhagyónak ágyasa volt, és ez a hagyatéki ingatlanok haszonélvezeti jogát a örökhagyóval folytatott erkölcstélen viszonyára tekintettel nem örökölheti: miért a törvényszék ítéletét ezekből az okokból helyben kellett hagyni. C: A inásodbiróság ítéletét helybenhagyja. hidokok: Az a körülmény, hogy a felperesek az örökhagyó után fenmaradt és alakilag érvényesnek elfogadott végrendeletnek iájuk kedvező rendelkezését elfogadták, nem zárja ki azt, hogy a végrendélet többi rendelkezését az arra alkalmas alapon megtámadhassák, mert a végrendeletnek megtámadhatlanságát csak a végrendeletnek erre vonatkozó rendelkezése, vagy pedig a végrendelet elfogadott és megtámadott rendelkezéseinek szétválasztást nem tűrő egysége vagy egymástól való függése eredményezhetné; ilyen korlátozó okok pedig ezúttal fenn nem forognak. Jóllehet tehát felperesek az örökhagyó végrendelete alperes javára szóló rendelkezésének megtámadásában az emiitett körülmény miatt korlátolva nincsenek, mindazonáltal a inásodbiróság is keresetükkel helyesen utasította el a felpereseket, mert még ha való volna is, hogy örökhagyó alperes javára szóló rendelkezésének indokául az alperessel fennállott házasságonkiviili viszony szolgált, ez az örökhagyó rendelkezését érvénytelenné nem telheti, mert ez a körülmény az örökhagyó végrendelkezési szabadságát nem korlátozhatja s a vonatkozó rendelkezés érvényességét nem befolyásolja. (G. 1910. jan. 25. 4820/909. sz.) V. ö.: 4679/909. sz. (Közölve a „Szerződés tárgya" fejezetében.)
